„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Érettség(i)
Akit nem érint, az is tudhatta a múlt héten, hogy a gimnáziumokban elkezdődtek az érettségi vizsgák: a tételek nyilvánosságra hozatala után a legtöbb diák és szülő törni kezdte a fejét. Vajon hogy sikerült? Könnyű volt vagy nehéz? Ki, melyik feladatot választotta magyar irodalomból? Miért nem volt Arany János-tétel? Talán túlságosan evidens lett volna? Az érettségi vizsga az egész család számára komoly próbatétel, egy kicsit olyan, mint az apás szülés, ahol nem biztos, hogy az anyukát kell felmosni… Itt is éppen ez történik: sápadt a gyerek, mi, szülők próbálunk némi mosolyt csalni az arcunkra. Biztatást, hogy menni fog! Pedig legtöbbünknek inkább a gyomorgörcs jut eszünkbe ezekről a napokról. Kinek a matek, kinek a történelem miatt.
Ilyenkor legegyszerűbb „robot” üzemmódba kapcsolni: órát időre beállítani, nehogy elaludjunk reggel. Ismerek olyan gyereket, aki elkésett, és ilyenkor nincs apelláta, orvosi igazolásért sem lehet szaladni. Ez a lehetőség most van és kész. Volt négy vagy hat év a tanulmányok alatt, hogy felnőjünk – szülő és gyerek egyaránt – az időben való megjelenéshez és nem utolsósorban a tételek megoldásához. Ha lenne stressz-skála, biztosan itt ugrana a legmagasabbra: hogy kire hatott ösztönzően vagy bénítóan ez a helyzet, az értékelésnél kiderül. Mindenesetre a negatív stressz olyan folyamatokat indít el a szervezetben, ami később testi tünetek formájában jelenik meg – állítják a kutatók. Ezért érdemes egy kicsit könnyedebben venni a dolgokat, ha lehet, kikapcsolni és olyan tevékenységeket gyakorolni, ami örömet okoz számunkra. Lehet az bármi: séta, mozi, jóga, plafon bámulása az ágyunkból… lazítani, egy kicsit távolról tekinteni az életünkre, amiben csak egy állomás – igaz, fontos – az érettségi vizsga. Egy kicsit kevésbé komolyan venni magunkat, miközben a családban egymást támogatva, humorral enyhítünk a stresszes helyzeteken.
Riportunkban drogrehabilitáción részt vevő tinédzserekhez látogatunk el, olyan gyerekekhez, akik nem kapták meg otthon a támogatást szüleiktől. Ők egy kicsit később jutnak el az érettségi(i)g, de a nevelőiknek és kitartásuknak köszönhetően biztosan sikerül.
Eszes Andrea, vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon is!
Fotó, illusztráció: Thinsktock, Archív
