Két nap az élet (1949)
A francia író önéletrajzi ihletésű háborús regénye egy csata utolsó napjait és a tengerparton rekedt katonák reményvesztettségét örökíti meg. A stílusa egyszerű, mégis megrázó és felettébb hiteles, ahogy az életvágy és tehetetlenség közötti vívódást megjeleníti. A regénnyel Merle nemcsak a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat, de az olvasók szeretetét is elnyerte. A sokak szerint kiemelkedő alkotás filmszerűen írja le annak a 48 órának a borzalmát, amelynek során a hadviselő férfiak a tengerparton, tömegekbe szorulva várják, hogy megtörténjen minden, ami egy háborúban megtörténhet. Alapmű, nem csak a háború iránt érdeklődőknek.
Mesterségem a halál (1952)
A Mesterségem a halálban egy auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokának fiktív önéletrajzát olvashatjuk el. Az írót a nürnbergi per során tett tanúvallomások felhasználása segítette abban, hogy valóságközeli képet alkosson a korról és a bürokrata gyilkos életéről. A regény feszült hangulatú, hatását pedig – többek között – az önéletrajzi forma objektivitásának köszönhetően éri el. Merle ezt a művét az elpusztítottak emlékének szentelte, amivel azt üzente, hogy a fajgyűlölet minden formáját elítéli. Sokak szerint a történet a lelkiismeret ébresztésének kiáltványa.
A sziget (1962)
A szintén nagy sikert aratott regény (is) több kiadásban megjelent már hazánkban. Merle ebben a műben a távolabbi történelmi múltba nyúl vissza olyannyira, hogy regénye megírásához a 18. századi Bounty angol hajón megtörtént lázadás adta az ihletet. Az angol hajótöröttek és a nyíltszívű, de annál önérzetesebb tahiti nép küzdelmét követhetjük nyomon a sorokat olvasva, amit remek jellemábrázolások és izgalmas kalandok színesítenek. A könyv elgondolkodtatva helyezi előtérbe a háború és a béke, a szabadság és a rabság, ezen keresztül pedig az egyén és a társadalom boldogságának nagy kérdéseit.
Üvegfal mögött (1970)
Az 1970-es regény a franciaországi nanterre-i egyetem „üvegfallal” körülvett és meglehetősen zárt világában játszódik. Az iskola és a hozzá tartozó lakótelep négy épületét egy nyolcemeletes toronyház, a vezetőség tanácstermeinek épülete uralja, ami a diákság szemében a hatalom jelképe. A történet 1968-ban játszódik, és egy nap történéseit meséli el: a tanulók egyre hevesebben tiltakoznak az egyetem elavult és ódivatú rendszere ellen, végül pedig 140 diák elfoglalja a tornyot. Merle, aki maga is tanára volt a fent említett intézménynek, pontos képet fest le azokról az előzményekről, melyek később a párizsi diáklázadásokhoz vezettek. Műve jól megragadja a korszakot és megannyi emberi érzést, vágyat, kapcsolatot is felvonultat.
Védett férfiak (1974)
Az 1974-ben megjelent szatirikus hangvételű sci-fi regény az emberiség elfajzásának víziója, amely a férfi-női viszony ellentmondásos eltorzulását ábrázolja. A történet szerint az 1980-as évek Amerikájában járunk, ahol egy ismeretlen eredetű járvány tizedeli a nemzőképes férfiakat. A betegség ijesztő gyorsasággal terjed és szedi áldozatait – sok férfi inkább a kasztrációt választja az életben maradásért. A nők ennek következtében az élet minden területén „átveszik a hatalmat”, alkalmasságukat és képességeiket felismerve évszázados elnyomást feltételeznek, sikereiket pedig férfiellenes filozófiaként fogalmazzák meg. A maga műfajában remekműként is emlegetett regény egy elképzelt és meglehetősen negatív utópia, mégis fordulatos és szórakoztató alkotás, ami férfiaknak és nőknek egyaránt ajánlott olvasmány.
Szöveg: L. J.
Nyitókép és képek: Wikipédia, a kiadó oldaláról
