„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
A hosszú élet titka
Nem állítom, hogy mérget lehetne venni azokra a boldogságlistákra, melyek évről évre napvilágot látnak (főleg uborkaszezon táján), de olvasmánynak kétségkívül szórakoztatóak. És bizonyos tendenciák valóban kiolvashatók belőlük, akár még a bizarr ellentmondásosságaikból is. A skandináv országok például rendre az élbolyban végeznek, miközben erősen élnek bennünk – bennem – azok a korántsem megalapozatlan sztereotípiák, hogy a svédek, finnek, norvégok stb., ahogy tehetik, hanyatt-homlok „menekülnek” a déli tájakra, hogy hosszú téli hónapjaik után vagy alatt napfényt, s vele D-vitamint és boldogsághormonokat gyűjtsenek szervezetükbe. És ez a gyűjtés rendszerint már a kompjáratok vám- és adómentes bárjaiban intenzíven elkezdődik, jó pár adag „gyorsító” segédletével, mely tagadhatatlanul hatékony, csak hát…, fogalmazzunk így: rövid távon és nem elhanyagolható mellékhatásokkal. Gondolom, a boldogságkutatók nem az ilyen örömöket méricskélik, hanem inkább az elégedettséget, amelyet viszont az anyagi biztonság, a jólét, azaz a pénz generál. Más kérdés, hogy tényleg ez lenne-e a valódi boldogság…
Ennél érdekesebb – s tudományosan mindenképpen megalapozottabb is – a várható élettartam vizsgálata; egy ilyen kutatás legfrissebb eredményeit 71. oldalunkon közzé is tesszük. Örömmel láttam, hogy az első tízbe olyan ország is bekerült, mint Izrael. Jómagam a kilencvenes évek elején jártam ott, és a sok kellemes emlék között felsejlenek vendéglátóim terülj-terülj asztalkái, melyek rendszerint roskadásig telve vonultatták fel a hagyományos kelet-közép-európai, nem utolsósorban magyar(!) konyhai remekeket, megbolondítva némi mediterrán ízkombinációkkal. Persze azért, ha egy élettartam-kutató diabetikus akkoriban tüzetesen elemezte volna ezeket a kalóriatartalmakat, beágyazva a helyi klímába, nos, nem biztos, hogy szó nélkül hagyott volna bizonyos rizikófaktorokat. Na, de hát Izrael rizikós hely volt mindig is… Ennek ellenére – vagy éppen ezért? –, a várható élettartam 82,2 év. Ez pont hat évvel több, mint a miénk! Csakhogy van ennek a kutatásnak egy figyelemre méltó eleme, s ezt úgy hívják: családi kötelék. Ez pedig náluk rendkívül erős. Mi lenne, ha megpróbálnánk ebben követni őket? Szerintem szépen felkúszhatnánk mi is nyolcvan fölé. Nem gondolják?
Lazarovits Szilvia, vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon is!
Fotó, illusztráció: Thinsktock, Archív
