„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Keresd a férfit!
Nősoviniszta egyoldalúsággal biztosan nem vádolhat minket az, aki elmélyed e heti lapszámunk témaválasztásaiban. Nem állítom, hogy itt valamiféle előre megfontolt szerkesztői akarat jutott volna érvényre: az élet olykor magától kiegyensúlyozza a dolgokat. Így még az is előfordulhat, hogy egy női magazinnál azon kapjuk magunkat, hogy makacs következetességgel férfiakról beszélünk, vagy éppenséggel őket beszéltetjük. Higgyék el, néha ez sem árt. Itt van rögtön ez az Apaépítő tréning (28. oldal) s annak tizenegy résztvevője. Senki ne gondolja, hogy a focicsapatnyi férfi azért jött össze, hogy valami trendi kurzus keretében unalmas sztereotípiákon rágódjon. Nagyon is valós problémákat feszegetnek, tépelődésük, féltő gondoskodásuk megható, szinte már szívbe markoló. Ismerkedjenek meg velük!
Aztán kukkantsunk be néhány Michelin-csillagos séf boszorkánykonyhájába. Természetesen ők is férfiak. (Tényleg, miért is van az, hogy a mesterszakácsok zömmel az erősebb nem tagjai közül kerülnek ki? Talán erre is választ kapunk…)
Úgy hozta a sors, hogy e heti színész vendégeink is férfiak: egyikükről a felesége beszél szeretettel, szerelemmel, a másik maga vall régmúlt szép időkről, rögös művészpályájáról.
És akkor hátra van még a vezető témánk, amelynek apropóján egy amerikai íróval és művével is behatóan foglalkozunk. Már a címe is sokat mondó: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki… (Valóban, miért is nem értjük?) A szerző természetesen férfi , akit egyszerre nevezhetünk feministának és antifeministának egy személyben. Ez már önmagában is eléggé talányos, nem igaz? Annak idején, amikor még az előbbi kategóriába tartozott, fiatal férfiaknak vezetett „érzékenyítő programokat”. Biztosan hatékonyan, mert az egyik „diákja” nem győzött hálálkodni neki, hogy bölcs tanácsaival megmentette második házasságát. A mester megveregette a számára ismeretlen hálálkodó vállát, csak azt nem értette, mások miért ettől a szerény fiatalembertől kérnek autogramot, miért nem tőle. Önök viszont nyomban érteni fogják, ha elárulom, hogy az érzékenyített fiatalember – a kurzus hatására (vagy attól függetlenül) – írt egy olyan dalt, melyet az egész világ azóta is így dúdolgat: „All You Need is Love…”. Akár témánk mottójául is szolgálhatna.
Lazarovits Szilvia, vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon is!
Fotó, illusztráció: Thinkstock, Archív
