„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Téli örömök
Minden, amit a szüleinktől tanulunk, egészen mélyen bevésődik, legalábbis én így tapasztalom. Apám tanított meg úszni, és annak ellenére, hogy soha nem tűntem ki ezzel a tudásommal, a víz szeretete, az úszás öröme a mai napig megmaradt az életemben. A szüleim egyszer kimerészkedtek velem egy korcsolyapályára, mert az édesapám úgy emlékezett, hogy tud siklani, de aztán rájött, hogy mégsem… A korcsolyázást hagytuk; legközelebb harminc fölött, a fiammal álltam a városligeti jégre. Az óvodás csoportot néhány anyuka elkísérte, köztük én is, és a hiányos korcsolyatudásom ott fejlesztettem. Igaz, sosem éreztem magam olyan biztonságban a jégen, mint a tengerben lebegve, úszva. Amikor a gyerekem kicsi volt, minden mozgásformát kipróbáltunk, miközben mi síeltünk, addig ő a hóban hempergett a napsütésben, és a havat gyurmázta. Akkor négyéves lehetett, és még évek teltek el, hogy igazán magabiztosan csússzon a havon sílécen. Semmilyen mozgásformát nem szabad siettetni, inkább türelemmel érdemes megszerettetni. A gyerekkori mozgás öröme a szakemberek szerint felnőttkorban is elkísér bennünket, s ha már nem is ugyanazt, de valamit sportolni fogunk. Ahogy a testedzés, úgy a lelki fejlődés és az érzelmi intelligencia ugyanígy fontos, hiszen egy-egy közösségben való beválásunkban nagy szerepe van az empátiának, az együttműködésnek, és bizonyos helyzetekben a különböző érzelmek megélésének, felvállalásának. Lapszámunkban már gondolunk a közelgő ünnepekre, legyen az mikulás, karácsony vagy szülinap. Feldíszítjük a lakást a vendégfogadásra, minipizzát sütünk, édességeket, ajándékötleteket adunk, és ünnepi díszbe öltözünk. Örömteli várakozást adventre!
Eszes Andrea, felelős szerkesztő
Fotó, illusztráció: Archív, Thinkstock
