„Lapozzatok bele” ünnepi dupla számunkba a képre kattintva!
Ünnep
Télapó itt van, hó a subája… énekeljük a gyerekekkel, ahogy pucolják a kiscsizmákat. De anya! – kiált fel hirtelen Kamilla. – Nincs is igazából tél! Télapó még nem hozta el a telet. Hogy lesz akkor így karácsony?
Tényleg, hogyan lesz? Az ablak előtt még vidáman zöldell a hársfa, a férjem alig néhány hete hozta be az utolsó csokor rózsát a kertből. Még jól emlékszem a hosszú nyár utolsó simogatásaira az arcomon… karácsony? Elképzelhetetlen.
De azért tesszük, amit a naptár diktál: rutinszerűen előkeressük a fényfüzéreket, megvesszük a kötelező mikulásvirágokat, sütjük a mézeskalácsot az ovis vásárra. Az áruházi neonok alatt már november végére torkig vagyunk a harsogó Jingle Bellstől, miközben a várost szép lassan elnyeli a szmog, a forralt bor és a sokadszor melegített kolbász illatának furcsa elegye. Ez az ünnep?
És akkor a dugóban állva, a szemerkélő esőben, a sok szürke, csomagokkal tülekedő arc között feltűnik egy hajléktalan. Az esőre és kipufogófüstre fittyet hányva teli torokból karácsonyi dalokat énekel. A tömeg nagy része fásultan vonul el előtte, többeket bosszant, hogy ki kell kerülniük. Mit üvöltözik itt? De ekkor egy idős pár tipeg arra; a bácsi féltőn kalauzolja a nénit a tömegen keresztül. Megállnak, leteszik a cekkereket, összebújnak az esernyő alatt: így hallgatják a régi ünnepek dalait. Összenéznek, aztán, mint két kisgyerek, szégyenlős, mosolygós puszit adnak egymásnak. Végre megjött a karácsony!
Kedves Olvasó! A Nők Lapja szerkesztőségének nevében kívánok boldog, szeretetteli ünnepeket!
Vékási Andrea, főszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon is!
Fotó: Archív, Thinkstock