„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Közösségek
Van egy jó hírem mindenki számára: túl vagyunk az év legszomorúbb napján. Tudta a Kedves Olvasó egyáltalán, hogy már ilyen nap is létezik? Igen, bizony, január harmadik hétfőjét jelölték ki erre az illetékesek. Hogy pontosan kik és miért, az után nem nyomoztam, de talán nem is annyira fontos, hiszen a lényeg: túl vagyunk rajta! Így most már optimizmussal várhatjuk az év további részét, azok is, akik valamiért éppen búskomorak azért, mert magányosnak érzik magukat. Ígérem: hamarosan felvirrad a napjuk.
Főleg, ha – és most már fordítsuk komolyra a szót – tesznek is ennek érdekében. Mondom ezt úgy, hogy én hál’ istennek egyáltalán nem érzem magam magányosnak, sőt, itt a Nők Lapja kiváló – bár olykor talán kissé túl mozgalmas – szerkesztőségi közösségében akadnak pillanatok, amikor jobban esne egy kis csöndes egyedüllét. De amióta elolvastam Hulej Emese remek írását (14. oldal) a közösségek léleképítő erejéről, komolyan mondom, kedvem támadt beiratkozni egy kórusba vagy egy könyvklubba. (Már csak a szabadidő hiányzik hozzá.) Hiszen, ahogy a cikkben megszólaló pszichológus szakértő mondja: a jó közösség magabiztosságot ad, erősíti a világhoz való tartozást, vagy Mérei Ferenc veretes szavaival: az együttes élmény egyfajta biztonság, megváltás.
A közösséghez tartozás sokféle lehet, kötelékei nem ismerik a korszak által éppen kijelölt földrajzi határokat. Erről tanúskodik Koronczay Lilla lélekmelengető írása egy veszprémi házaspárról. A férfi még az első feleségével határozta el, hogy fotóalbumokban örökíti meg szülőföldje, Erdély legszebb tájait. Ez 1985-ben történt, azóta már nem kevesebb, mint 46(!) kötetet adott ki, immáron a második asszonnyal, aki ugyanúgy lelkesen támogatja társát, mint a betegségben elhunyt párja. Igen, ez is lehet egy módja a közösséghez tartozásnak, méghozzá egy tágabb közösséghez, melyet úgy hívunk: nemzet. S hogy az ilyen kötődés mi mindenben gazdagítja a lelket, s milyen erőt ad a mindennapok megéléséhez, arról tanúskodjanak az alkotók megható emlékezései.
S végezetül még egy közösség, amely a távoli Kenyában szerveződött: egy árvaház a helyi gyerekeknek. Hajdú D. András fotóriporter dokumentálta e kis csoport életét képekben, amelyekből nem csak a lapban látható válogatást tekinthetik meg olvasóink, a www.noklapja.hu oldalunkon ugyanis egy nagyobb merítés is megtalálható. Kattintsanak rá!
Lazarovits Szilvia, vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon is!
Fotó: Archív, Getty Images
