„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Jó nőnek lenni?
Ifjúkorom nőideálja kétségkívül Sophie Marceau (volt), mert kb. annyi idős lehettem, mint ő a filmben, amikor a Házibuli a mozikba került. Jó másfél évtizeddel ezelőtt alkalmam nyílt interjút készíteni vele Párizsban. Magam is meglepődtem az izgatottságomon, ami a találkozás előtt elfogott. Mégiscsak gyerekkorom egyik ideáljáról van szó! Vajon milyen lesz? Azt hiszem, kicsit féltem, hogy csalódni fogok. Hogy egyáltalán nem olyan, amilyennek képzeltem. A torkomban dobogott a szívem, amikor kinyílt az ajtó, és szemben állt velem Sophie Marceau. Hát, mit mondjak. Alacsonyabb volt, mint amire számítottam, és a hangja is mélyebb, és … Janis Joplinosabb, mint azt a szinkronból megszokhattuk. Ezt leszámítva azonban olyan, amit vártam: a gyerekkori ideál. Egyszerűen beültünk egy közeli kávézóba, mint két ismerős, akiknek megbeszélnivalója van, ő kávét rendelt, én kis hezitálás után teát. Ez utóbbi lényegtelen mozzanatnak tűnhet, pedig nem az, mert a beszélgetés közepén Sophie Marceau egyszer csak elhallgatott, csodálkozva rám nézett, majd megkérdezte, hogy nekem meg mitől olyan vizes mindkét ingujjam. Addigra azonban már nemcsak az volt nedves, hanem az asztalon az összes papír, a lecsöpögő létől a nadrágom, sőt, Sophie Marceau nadrágja is. A bögre, amelyben a teámat kaptam, repedt volt. Egy ilyen incidens tönkre is tehette volna az egész interjút. Szerencsére nem ez történt, Sophie Marceau mindent megtett, hogy csillapítsa a zavaromat, igazán kedves és barátságos volt. Az a kiegyensúlyozott, magabiztos és érett nő, akit minden férfi vonzónak tart. Vajon miért nem lehet minden nő ilyen? Ezt a kérdést feszegeti az e heti Nők Lapja Téma, amelyben újságírónk annak jár utána, tényleg olyan jó-e ma nőnek lenni, ahogy azt mondják. Nem tudom én sem. Megkérdeztem a feleségemet, ő azt mondta, nagyon jó. Megkérdeztem a kislányaimat is, hogy szerintük kiknek jobb, a fiúknak vagy a lányoknak. Mind a ketten habozás nélkül azt mondták, hogy a lányoknak. – És aztán miért? – érdeklődtem tovább. – Hát, mert a lányok tudnak szülni kisbabát – felelték. Tagadhatatlan.
Egyik kedvenc írómtól olvastam azt a bölcsességet, hogy igazán boldog az az ember, akinek van olyan gyerekkori álma, ideálja, amivel nem kellett leszámolnia. Nem hinném, hogy a mindenkori Sophie Marceau-kra, vagyis a gyerekkori rajongásra gondolt, de persze még az is meglehet. Ám hogy a kislányaimnak legyen olyan álmuk, amelyet felnőtt nő ként is megtarthatnak, azt nagyon szeretném.
Krúdy Tamás, vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon, Instagramon, valamint YouTube-on is!
Fotó: Archív, Getty Images
