„Lapozzatok bele” a magazinba, kattintsatok a képre!
Sokszínűek vagyunk
Az osztálytalálkozón épp azt ecsetelte a mellettem ülő, mennyire sok munkája van, vártam, hogy levegőt vesz, és végre én is szóhoz jutok, hisz sok a mesélnivalóm. Aztán levegőt vett, de sóhajtva közölte: ráadásul az unoka is épp érkezik. Majdnem félrenyeltem az üdítőm, hiszen épp arról akartam dicsekedni, hogy a gyerekem megtanult kiscsoportosként biciklizni. Majd meghallgattam a másik oldalon ülőtől, hogy még nem akar elköteleződni, de talán gyereket szeretne…
Óriási szórás van a negyvenes generációban, bár együtt kezdtük az olvasást, írást, de aztán útközben olyan különböző hatások értek bennünket, hogy nagyon eltérő ütemben tettük meg az idáig vezető utat. Van, aki érettségi után megházasodott, majd gyors ütemben babázni kezdett, van, aki lassított, és biztonságos távolból nézte, ahogy lassan mindenki megtanul pelenkázni, és csak utána kezdte óvatosan a családalapítást. És persze akad, aki megtorpant, és szent meggyőződése, hogy ráér még mindenre, hiszen a lelkében épphogy húsz.
Ismerek negyveneseket, akik a nyugdíjra készülnek, és olyanokat is, akik tűsarkúban indulnak neki az éjszakának szinte minden szombat este.
Száz éve nem volt ez lehetséges, de mára annyi minden segít sokáig fiatalnak maradni, később szülni, válni, újraházasodni, munkahelyet váltani… És nincs is ezzel semmi baj. Klassz dolog, hogy mindenki maga választhatja meg az élete tempóját. Persze nem érdemes becsapni magunkat, van, ami ha megszakadunk, sem megy egy bizonyos kor után (pl. olvasószemüveg nélkül elolvasni a krémek használati utasítását), de döntsön mindenki kényszer nélkül az útjáról.
Inspiráló és elgondolkodtató életutakat mutatunk be, és persze szakértőket is megkérdeztünk, hogy még színesebb legyen a paletta, és hogy mindenki találjon igazolást arra, miért is él úgy, ahogy.
Akovács Éva, főszerkesztő