Elég jó érzés úgy szedni a lépcsőfokokat az Albertinában, hogy a világhírű és jellegzetes képregényszerű stílusáról ismert művész, Roy Lichtenstein kiállítását hirdető óriásposzter mellett egy magyar festő szóló tárlatának hatalmas plakátja feszít. Eva Beresin munkáit szeptember 15-ig csodálhatjuk meg a legismertebb bécsi múzeumban.
Mindent Eváról
Eva Beresin Budapesten született, és itt töltötte a gyerekkorát. A Kisképző elvégzése után egy szerelem Bécsbe szólította – a románcnak vége lett, de Eva maradt. 1976 óta él az osztrák fővárosban, ahol mindenfélével foglalkozott (dolgozott belsőépítészként és dizájnmunkákat vállalt, Pataki Ágival közösen vittek egy bőrműhelyt, ahol táskák és övek készültek Eva tervei alapján), és eközben folyamatosan festett.
Neki magának is hosszú időbe telt kibogozni, honnan jönnek azok a belső képek – groteszk, disszonáns, sokszor ijesztő figurákkal –, amelyek már kisgyerekkora rajzain is tetten érhetők.
Édesanyja 2007-ben történt halála után ásta bele magát mélyebben családja történetébe, és így talált válaszokra. Szülei holokauszttúlélők, akik biztonságos és nyugodt otthoni légkört teremtettek Eva és a nővére számára, ám a transzgenerációs traumák így is munkálkodnak a tudatalattiban.
Eva megtalálta és feldolgozta édesanyja naplóját, amely az Auschwitz-ból hazafelé tartó hosszú úton született, a deportálás előtti családi fotók alapján pedig festményeket készített – ebből 2020-ban egy kiállítás és egy könyv is született. Mindez hatalmas energiákat szabadított fel a művészben, aki azóta ontja magából az alkotásokat. Az elfojtott múlt újbóli felbukkanása egy olyan művészi átrendeződést indított el, amely a hamvaiból feltámadó Főnix mitológiai történetét idézi. Eva művészete a lét elviselhetetlen aspektusait, az élet tragikus és traumatikus dimenzióit is érinti.
Sűrű levegő
Az Albertinában nyílt kiállítás címe Thick air – The wedding of humor and horror, amit nagyjából úgy lehetne fordítani, hogy „Sűrű levegő – A humor és a horror összeházasítása”. A sűrű levegő a pandémia alatti bezártságra utal, amikor sokan érezték azt, hogy otthon elfogy körülöttük a levegő.
Eva ezt az időszakot intenzív alkotásra használta, a stúdiójába zárkózva rengeteg képe született. Ezek között vannak nagyméretű, színes és nyüzsgő világot ábrázoló tablók, és a művészt hétköznapi élethelyzetekben ábrázoló képek egyaránt.
Témái gyakran a legbanálisabb dolgok, amiket az ember az otthon magányában csinál: tükörszelfi a macskával, telefonnyomkodás előregörnyedve, gardróbmustra a teljes tanácstalanság állapotában.
A kiállítás címét is adó Thick air című 2021-es hatalmas, két méterszer háromméteres festmény közepén a művész látható meztelenül, egy 3M-es maszkban (ez a betűkód, azt hiszem, örökre az agyunkba vésődött a koronavírus-járvány idején), körülötte pedig a Beresin-univerzum jellegzetes lényei, összezsúfolódva, egymás hegyén-hátán. A kép láttán eszünkbe juthat az elszigeteltség és a társasági élet közötti kapcsolat, amelynek értelmezése oly fontossá vált a lezárások idején.
A Look In The Mirror (Pillantás a tükörbe) (2020, olaj, vászon)
„Túl harsány, túl hangos, de nagyszerű”
„Zu schrill, zu laut, aber groβartig” – ezzel a címmel jelent meg a kiállítás kritikája a Die Presse című, meghatározó bécsi napilapban. És valóban, Eva Beresin festményeire általában a színkavalkád és a zsúfoltság jellemző, óriási képei olyanok, mint a böngészőkönyvek, hosszan el lehet időzni azzal, hogy minden figurát, geget vagy poént felfedezzünk és beazonosítsunk.
A Beresin-művek leírásakor általában felmerül a „szépség és a borzalom találkozása”, vagy a „fantasztikus és a félelmetes házassága”. Középkorinak tűnő kegyetlenségektől kezdve a mindennapi banalitásokon át a humoros epizódokig minden megtalálható a képeken. Eva gyakran ábrázolja emberi alanyait állatszerű viselkedésmódokban, miközben a festményeit benépesítő számos jóhiszemű állat pozitív emberi vonásokat hordoz.
A legtöbb alkotásban tetten érhető némi ravasz humor vagy csíny, ami részben abból fakad, hogy Eva semmit nem tart méltatlannak az ábrázolásra.
Constant impermanence (Állandó múlandóság) című festményén például őt látjuk egy klasszikus bécsi élethelyzetben: egy vendéglőben hatalmas szelet wiener schnitzelt, vagyis rántott húst eszik, csak éppen eközben egy rózsaszín malac kukkant be az étterem ablakán…
Egy másik példa erre a cuki mopsz szobor, ami egy piros pórázzal van „kikötve” a kiállítótér egyik falához. Ahogy nézegeti az ember, megállapítva, milyen aranyos, egyszer csak feltűnik, hogy a kutya éppen kakil, és a kutyagumi is a műalkotás része. (A mű címe egyébként A handful of concrete, Aldous, vagyis Egy marék beton, Aldous).
Eva Beresin: Thick Air (2021, akril és olaj, vászon)
Illem, szégyen, önirónia
Egy meztelen nő szemüvegben, pirosra lakkozott lábkörmökkel. Eva gyakran így jelenik meg saját festményein, miközben ez a fajta kitárulkozás a lehető legtávolabb áll tőle a való életben – a vásznon viszont mindent szabad.
Műveiben újra és újra a szégyen hatósugarát keresgéli, feszegeti a határokat az intim és a nyilvános között, miközben örömmel felrúgja az illem ritkán megfogalmazott, de nyilvánvalóan uralkodó törvényeit.
Képei által bepillantást nyerünk például a fürdőszoba és az illemhelyiség intim tereibe, és olyan tevékenységek közben látjuk hétköznapi hőseit, amelyeket legtöbben otthon, „a négy fal között”, szemérmes magányunkban szoktunk végezni. De ez egy pillanatig sem céltalan magamutogatás Eva részéről, inkább mély önirónia, játék, humor. A mindennapi létezésben rejlő tragikomikum.
Legnagyobb kedvencem egy fricska Leonardo da Vinci Hölgy Hermelinnel című festményére: Eva parafrázisában szerepet cserél a hölgy és a hermelin.
Különleges szobrok
A kiállításon a festmények mellett Eva egyedi technikával előállított, jellegzetes szobraiból is találunk néhányat. Beresin először apró, kompakt darabokat készít, ezeket beszkenneli, digitálisan felnagyítja, majd 3D nyomtatóval kinyomtatja. Ezt követően a különálló részeket összerakja és lefesti. Ezáltal a festmények két dimenziós alakjai „kimásznak a képből” és életre kelnek: kisgyerekek, kutyák és természetesen Eva, akinek szobor-alteregója hol a földön gubbasztva szkrollozik a mobilján, hol egy zöld szelektív kukában áll egy keselyű társaságában.
Eva Beresin – A Handful Of Concrete, Starring In Phone című szobra
Akinek nincs lehetősége Bécsbe látogatni, Eva Instagram-oldalán is szemügyre veheti a nem mindennapi alkotásokat. A kiállítással egyidejűleg megjelent egy gyönyörű és gazdag album is, amelyben számos, a kiállításon nem szereplő munka fotója is szerepel. Ráadásul a nagyméretű festmények egy-egy részletét önálló fotón, kinagyítva is megszemlélhetjük, ezáltal lehetőséget kapva a legapróbb mozzanatok feltérképezésére is. A könyv különlegessége, hogy a kortárs művészeti szcéna jeles képviselőinek szövegeit is olvashatjuk benne Eva világáról.
Ha már nyár és kultúrprogram, akkor ajánlunk pár letehetetlen könyvet is, ami nagyon jól jön majd a strandon.
Elindult a Nők Lapja Olvasósarok nevű kortárs könyvklubunk!
Kiemelt kép: Eva Beresin (Fotó: Békefi Dóra)
