Élete során valószínűleg mindenkinek volt már – vagy lesz – porckorongsérve, ami az esetek kis hányadában jár klinikai tünetekkel, például nagy fájdalommal, de csak a panaszosok kevesebb mint tizedének van szüksége műtéti megoldásra. Az ülőmunka, illetve a mozgásszegény életmód kedvez a sérv kialakulásának, és az utóbbi években megfigyelhető, hogy a jellemzően középkorúaknál kialakuló betegség már a húsz éven aluliak körében is egyre gyakoribb.

„Noha a betegséget a köznyelvben leginkább gerincsérvként emlegetjük, orvosi szempontból a porckorong sérvesedését értjük alatta, ami nagyon gyakori elváltozás. Akkor alakul ki, ha a porckorong szöveti szerkezetében elindul egy biológiai kopásos folyamat, majd az idő előrehaladtával a porckorong külső rostos gyűrűje átszakad, és kitüremkedik belőle annak a belső kocsonyásabb tartalma. A gerincgyógyászat fő feladata, hogy a legjobb terápiát találjuk meg a betegeknek, és csak akkor javasoljunk műtétet, ha az indokolt” – ismerteti dr. Lazáry Áron gerincgyógyász, gerincsebész főorvos.

Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika Gerincgyógyászati Tanszéki Csoportjának egyetemi docense hozzáteszi:

élete során egy-két alkalommal valószínűleg mindenkinél kialakul a porckorongsérv, amely csak ritkán okoz klinikai tüneteket, és csak az esetek elenyésző részében követel operációt.

A porckorongsérvműtét akkor szükséges, ha a klinikai tünetek olyan mértékű életminőség-csökkenést és fájdalmat okoznak, amivel a beteg nem tud együtt élni. Ilyenkor műtéttel megelőzhető a maradandó bénulás vagy járászavar. Amikor a sérv súlyos neurológiai tüneteket – például a végtagok gyengülését, ügyetlenségét vagy széklet-vizelettartási zavart, gáttájéki nagyfokú zsibbadást vagy teljes mozgászavart – okoz, akkor haladéktalanul orvoshoz kell fordulni – tanácsolja a szakember.

A betegség leginkább a 35-45 közötti korosztályt érinti, ám napjainkban egyre szembetűnőbb, hogy több húsz év alatti fiatal is szenved porckorongsérvben.

A porckorongkopások hátterében ötven százalékban genetikai hajlam áll, az érintettek felénél azonban valóban életmódi tényezők – köztük az ülő- vagy a rázkódással járó munka, kevés mozgás – tehetők érte felelőssé.

Fotó: Getty Images

A szakember szerint kifejezetten jót tesz a gerincnek a gyógytorna és az úszás, hiszen ha a gerinc körüli izmok jól karban vannak tartva, akkor a terhelés nagy részét leveszik a csigolyákról, porckorongról. A mozgásszegény életmód, a sok ülőmunka vagy éppen egy rosszul kivitelezett emelés pedig éppen azért károsítja a gerincet, mert túlterhelődik a sérvesedésre hajlamos rész. Dr. Lazáry Áron az ülőmunkát végzőknek azt javasolja, fél óránként álljanak fel egy rövid időre és mozgassák át a hátukat.  

Az ülőmunka persze más, fájdalmas gerincbetegségek rizikófaktorát is növelheti – figyelmeztetett korábban a veszélyekre dr. Darabosné Tim Irma, a Semmelweis Egyetem ETK Fizioterápiai Tanszék oktatója.

A gyógytornász tapasztalata szerint az emberek többségének nincs kellő információja a helyes ülésről.

Aki naponta több órát ül, jó, ha tudja, hogy az ülés jobban terheli a gerincet, mint az állás, a helytelen tartás pedig nemcsak a vázrendszerre, hanem az izmokra és a szalagokra is rossz hatással van.

Így kerülhetjük el

A helyes ülés alapfeltétele a megfelelő ülőbútor, illetve az ülésformának megfelelő testtartás. Helyes a szék magassága, ha a talp alátámasztása mellett a térd és a csípő kb. 100-110 fokos szögben van. Az ülőfelület akkora legyen, hogy a széken hátra csúszva ne vágja az ülés a térdhajlatot. A szék támlája támassza meg a lapocka alsó csücskét. Jó, ha a derék is megtámasztott.

Aktív izommunkát biztosít ülés közben, ha a szék ülő felülete mobil, illetve instabil, például levegővel töltött párna. Fontos, hogy ülésnél az asztal is megfelelő magasságú legyen, azaz felhúzott váll és görbe hát nélkül az alkar kényelmesen legyen alátámasztva írás közben.

Kiemelt kép: Getty Images; Forrás: Semmelweis Médiasarok