• A Miatyánk világszerte a legismertebb keresztény ima.
• A Miatyánk szövegét még sok nem vallásos ember is kívülről tudja.
• Van viszont egy szó a Miatyánkban, aminek az értelmezése kérdéseket vet fel.

A Miatyánk, azaz Az Úr imádsága az egyik legismertebb és legfontosabb keresztény imádság, a hívők szerint tulajdonképpen Jézus tanítása arról, hogyan kell az Úrhoz imádkozni. Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen jelentőségű, és ilyen régi szöveg fordításával kapcsolatban ma már nem merülnek fel értelmezési kérdések, de éppen ez a két tényező, a szöveg régi kelte, és eredeti, ógörög nyelvű szövege az, ami félreértést okozhat. Egy szó értelmezése nem is olyan egyértelmű, ahogy eddig gondoltuk. 

Az imádság ismert szövege szerint egy ponton úgy szól: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”.

A mindennapi kenyeret a teológiatörténet és a hívők legtöbbször valóban kenyér, kicsit átvittebben élelem értelemben használja, azaz az imádság ezen részében azért könyörög, hogy biztosítva legyen maga és a családja számára a betevő falat. Az értelmezés már csak azért is adja magát, mert a szöveg keltezésének idejében, a keresztény vallás kialakulása idejében a hívők többsége szegény, szinte földönfutó életet élt és nem volt természetes, hogy minden napra jusson az asztalra valami. Vannak viszont, akik szerint itt nem az ennivalóról, hanem lelki táplálékról van inkább szó.

Lelki/szellemi kenyér

Az imával kapcsolatos kérdést (ami most egyébként a Redditen merült fel, de amivel az elmúlt évszázadok során már sokszor foglalkoztak) az veti fel, hogy a kenyér előtti szó, a mindennapinak fordított epiusziosz értelmezése nem egyszerű, a kifejezés az egész Bibliában összesen kétszer fordul elő, és tág teret enged az értelmezésnek, mert inkább valami olyasmit jelent, hogy a „holnapit, ma”.

Vannak akik szerint ezért nem mindennapinak, hanem inkább éterinek, éginek, túlviláginak vagy transzcendensnek kellene fordítani, és nem a mindennapi betevő falat értelemben, hanem szellemi, vagy szakrális táplálékként kellene értelmezni az ezzel a jelzővel ellátott kenyér szót. A Mityánknak ez a fordítása annál is inkább helytállónak tűnik, mivel az ima többi részében kifejezetten a spirituális jóllétért (bocsásd meg vétkeinket, ne vígy minket kísértésbe, szabadíts meg a gonosztól) imádkoznak a hívek, így pedig kevésbé illik oda egy ennyire profán dologért könyörögni.

A kenyér önmagában szentség

Az ellentét feloldása valószínűleg az lehet, hogy a kenyér, bár önmagában valóban egy profán dolog, minden gabonatermelő országban, különösen a Közel-Keleten, a mezőgazdaság bölcsőjében alapélelmiszer volt, és így maga az élet megtestesítője, szakrális dolog is. A kereszténységben nem véletlenül a kenyér az egyik legerősebb szimbólum, ez ugyanis Isten ajándéka is: Mózes a sivatagban az égből lehullott étellel táplálta népét, az utolsó vacsorán, a kenyér Krisztus testévé vált, amikor pedig Jézus pedig megszaporította a kenyeret, hogy megetesse a tömeget, a kenyér az osztozás jelképévé is vált, és innentől Isten Igéjét is jelképezte, amely szellemi síkon, de szintén táplálta a tömeget. Az ilyen és ehhez hasonló jelentős bibliai események mutatják meg a kenyér szakrális jellegét, ennek nyomai pedig olyan hétköznapi szokásokban érhetők tetten, mint  a kenyér kereszttel való megjelölése annak felvágása előtt. 

A legismertebb keresztény ima szövege legutóbb akkor kapott nagyobb figyelmet, amikor Ferenc pápa felvetette hogy pontosítani kellene a szöveget, mert a „ne vígy minket a kártérítésbe” helyett „ne engedj minket kísértésbe esni” lenne a megfelelő szöveg.

Ha már vallás: ebben a korábbi cikkünkben a Biblia gyümölcseiről írunk!

Kiemelt kép: Getty Images

Szeretnél találkozni a Nők Lapja újságíróival és szakértőivel? Szeretettel várunk a Példakép Díj átadóján! Jegyek már kaphatók