– Zsurzs Éva filmjeit mindenki ismeri, de ő maga még a rendezőkhöz képest is mélyebben a háttérbe húzódott. Hatalmas életmű, nagy szerénység?

– Igen, ilyen volt, így is élt. Illetve így éltünk. Igazi munkáscsalád volt a miénk, nemigen lehetett urizálni, nagyanyám nem is tűrt volna ilyesmit. Anyutól távol állt minden fakszni. Adott interjút, ha kérték, de soha nem kereste ezeket a lehetőségeket. Nem járt el, nem kereste a kapcsolatokat. Megjelenésében is szerény volt. Mi mondogattuk, hogy ugyan vegyél már magadnak valamit. Akkor nagy nehezen vett, de a külsőségeknél fontosabb volt neki a munkája meg az, mi történik otthon. A nővérem egészen kicsi korától kezdve cukorbeteg volt, ez határozta meg az életünket.