Csend. Magány. Napszámra nem nyitják rá az ajtót… Aztán egyszer csak valakinek mégis eszébe jut: „Gyere el az idősek klubjába! Tornázunk, csevegünk, kártyázunk, kirándulunk. Meglátod, jó lesz!” Attól kezdve újra érdemes felkelni. Erről és még sok minden másról vallott nekem néhány életvidám, hetvenes nyugdíjas. Vagy nyolcvanasok voltak?
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
