A kilencvenes évek elején pályakezdőként küldtek nevelőotthoni riportra. Sok időt töltöttem az óvodások csoportjában, ahol mellém somfordált egy bűbájos, copfos kislány. Magához húzott, és halkan súgta a fülembe: vigyél haza! Sírtam, felhívtam a férjemet, ő kétségbeesve mondta, öt gyerek van otthon… A kicsi lány maradt, de én soha nem bocsátottam meg magamnak, hogy meg sem próbáltuk örökbe fogadni.