Legutóbb egy rendezvényen találkoztam veletek. Jöttetek velem szemben, szokás szerint gyönyörű voltál, és ott jött, pontosabban beléd kapaszkodott apukád, fáradtan, egykedvűen. Szívfacsaró látvány volt az összekapaszkodásotok, a szeretet, az együvé tartozás elemi megnyilvánulása, ám fájó is volt kamaszkorom költőbálványát ilyen állapotban látni. Fel is vetődött bennem, vajon neked fontos-e még, hogy együtt lehess vele, vagy neki, hogy még ott legyen a társaságokban, amelyeknek évtizedekig ő volt a központja, meghatározó egyénisége. Hogy jót tettél-e azzal, hogy betegen is vitted ide-oda…
– Nehéz kérdés… Igazából nem volt ő beteg az utolsó fél évet leszámítva, és ez nagy áldás volt nekünk, neki. Fáradt volt és idős, ennek minden terhével, de ez a kettő más. Sokszor mondta, szinte átokként: „Kívánom neked is, hogy öregedj meg!” Időről időre megismétlődött, hogy mondtam apámnak, mikor lesz olyan esemény, ami érdekelheti, és ő mindig jelezte, hogy igen, igen, menjünk, ott szeretne lenni! Aztán, ahogyan közeledett az időpontja, egyre inkább húzódozni kezdett. Meddig fog tartani? Fontos-e, hogy ott legyen? Egyszerűbb lenne otthon maradni. Ilyenkor valóban én álltam a sarkamra, sokszor erőltettem is, hogy ha már azt mondta, van kedve hozzá, akkor jöjjön is el, majd mamával együtt elkísérjük. Egyrészt tudtam, hogy a sok fekvés, otthonlét bezártsághoz vezet, másrészt tapasztaltam, hogy ha már eljön, akkor mennyire jólesik neki a felé áradó szeretet, a megbecsülés, mennyire fontosak azok az impulzusok, amelyek ilyenkor érik. Emlékszem például a közös esetünkre: te János fiaddal a vendégem voltál egy esten, ahol a kávéházban Papa az első sorban ült. Elkezdtünk beszélgetni, neked épp akkor volt a szemműtéted, és mesélted, milyen jól sikerült. Ez apukámat is nagyon feldobta, hogy így ő is megszabadulhat a hályogtól, és jobban fog látni! Tehát, ha a lelkemnek nehéz is volt sokszor, hogy szinte elráncigáltam őt erre vagy arra az eseményre, abban a meggyőződésben tettem, hogy azért a kis kényelmetlenségért élményeket és nagy örömöt szerzek neki.