1. Hogy néz(ne) ki egy tökéletes napja?

A mindennapok akkor tökéletesek, ha nyolckor jól bereggelizem, kilenckor leülök a zongora mellé, és száz százalékig átadva magam a munkának, délután egyig dolgozom. Utána ebédelek, és alszom egy jót, ez elmaradhatatlan, este pedig jöhet valami jó program az unokákkal, a családdal. Mondhatnám azt is, hogy Balin, a tengerben úszkálok, de ez hülyeség. Nincsenek nagy igényeim, az életem két legfontosabb területe a család és a munka.

2. Van olyan álma, ami még nem valósult meg?

Szeretném, ha az egyik darabom külföldön is nagy sikert érne el. Persze már több helyen voltak előadások, de csak egy-egy, nem pedig sorozat. Én már csak ilyen hiú és mohó vagyok.

3. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

Rengeteg van, de az egyik legizgalmasabb, amikor hatévesen apámék feltettek a vonatra, hogy egyedül elutazzak Nádasra. Vonattal Körmendig mentem, ahol Mária, a bölcsis nénim várt, akivel nagyon szerettük egymást, az élete végéig szoros volt a kapcsolatunk. Szóval, ültünk a fülkében, amikor négy óriás, fegyveres határőr lépett be, és igazoltattak. Nálam nem volt semmi, apámék valahogy elfeledkeztek róla, így leszállítottak a vonatról, de szerencsére már Körmenden. Négyen közrefogtak, és úgy kísértek az állomáson, amikor Mária meglátott minket, és odarohant. Leteremtette őket, hogy mit képzelnek magukról, hogy egy ártatlan gyerekkel így bánnak, azok pedig lesütött fejjel elpucoltak. Néztem Máriát, hogy ő nemcsak kedves, hanem erős és hatalmas is, így még jobban megerősödött bennem az iránta érzett imádatom.

4. Ki volt élete első szerelme?

Ötévesen beleszerettem az óvó nénimbe, persze viszonzatlan volt, de bennem igazi érzelmek tomboltak. Aztán tizenkét évesen az egyik osztálytársnőmbe, Matykó Ildikóba voltam szerelmes.

5. Mi az, amit sosem kérdezett meg a szüleitől, pedig meg kellett volna?

Sok dolgot, különösen apámtól. Nagy előadó volt, nagyon tudott sztorizni, de személyes dolgokról nem beszéltünk. Jó lett volna többet megtudni az életéről, a nehézségeiről, beszélgetni érzelmekről. Sajnálom, hogy nem volt elég bátorságom, hogy jobban forszírozzam ezeket.

6. Mi az, amit az életben a saját kárán tanult meg?

Szinte mindent, például a zenés színpad büntetését. Bukni kellett, hogy megtanuljam, hogyan is kell ezt jól csinálni. A siker elkapatja az embert, eltakarja az odafigyelést és a koncentrációt, míg a bukás elemzésre késztet. Későn kezdtem komponálni, negyvenegy évesen, amikor a Valahol Európában zenéin dolgoztam, akkor már jól ment.

7. Hol ette életében a legjobbat?

Az egyik legfinomabbat Toszkánában, egy középkori, kis városkában. Már a környezet is lenyűgözött, az étterem egy hegy tetején, az erdő közepén állt. Különlegessége az volt, hogy minden ételt gombával készítettek, még a desszertet is. Itt ettem életem legjobb bélszínét.

8. Ha földet örökölne, mit tenne vele?

Ha szép helyen lenne, akkor ligetet alakítanék ki. Szeretem a természetet, imádok fát ültetni, és házat is építenék, ahol együtt lehet a család.

9. Mit változtatna meg a világon, ha bármit megtehetne?

A nacionalizmusból, vallási fanatizmusból gerjesztett, végtelen gyűlöletet. Annyival jobb lenne nélküle a világ.

10. Ha van mennyország, hogyan fogja köszönteni az Úristen a túloldalon?

Óvatosan megkérdezi: Dés úr, aludt ön délután? Mert akkor jobb a kedvem, újrakezdem a napom.

Az interjú eredetileg a Nők Lapja 2016/52. számában jelent meg.

Szöveg: B. Csák Amarilla

Fotó: Körmendi Imre