1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

A sok emlék közül talán legszebbek a Balatonon töltött nyarak. Karakteresen más élmény volt ez nekem, a kisvárosi panelszökevénynek. Bár a csőpincékben is elvoltunk a félszemű macskákkal, azért a nyár a Badacsonyban mindent vitt. Egyszer két hatalmas pöffeteggombát találtunk a hegyen, egy foci- és egy kézilabda nagyságút. Büszkén vittem őket a hónom alatt. Együtt készítettük el hozzá a tartármártást és a sült krumplit. Aznap tizenketten laktunk jól. Azóta sem ettem olyan jó rántott pöffeteget.

2. Mi az, amit sosem kérdezett meg a szüleitől, pedig meg kellene?

Sosincs vége a kérdéseknek.

3. Mi az, amit az életben a saját kárán tanult meg?

Empirikus alkat vagyok. Ezek a legkeményebb leckék. Egyrészt az emberi létezést nem lehet csak könyvekből megtanulni, másrészt túl kíváncsi is vagyok ahhoz, hogy ne így működjek.

4. Mit bánt meg utoljára?

Nem jó bánkódva élni. Átélem a hibákat, de nem rágódom rajtuk sokáig. A megoldás érdekel. Hibázni meg így is, úgy is fogok.

5. Kitől kellene bocsánatot kérnie és miért? Kinek kellene öntől bocsánatot kérnie és miért?

Szeretek bocsánatot kérni. Kihívás a béke, igyekszem nap mint nap gyakorolni, jó érzéssel tölt el. Tőlem pedig, gondolom, annak kéne, aki ettől jobban érezné magát. Ez egy szimpatikusan önző program, de működik.

6. Hogy néz(ne) ki egy tökéletes napja?

Egy kedves, de kegyetlen ébresztés a gyerekeimtől, amelyet a feleségem egy jó kávéval próbál elsimítani.

A felnőtt megőrzőben kicsalogatni a dalokat egy olcsó dobozgitárból, aztán nagyon hangos rockriffeket zúzni az elektromossal. Színes metaforikus pacákat helyezni a vászonra megfelelő arányban. Filozofálni kicsit az élet nagy dolgairól. Aztán, ha apa egyensúlyba került és besokallt saját magától, jön a kizökkentően megtisztító családi hangulat. A százharminchét részes legó összerakása hajcsatokkal a hajamban. És rock & roll!

7. Hol ette életében a legjobbat?

Mindig azt remélem, hogy ma fogom, és végül kikötök egy kínaiban. Eszem, hogy működjek. De egyszer, nem sokkal a délszláv háború után, Montenegróban megvendégelt egy kvázi hajléktalan bosnyák menekült művész. Polip volt a menü, ő fogta, és egy félbevágott régi bojlerben sütötte meg a tengerparton. Mi meg csak tunkoltunk, tunkoltunk hajnal hasadtáig.

8. Kinek, minek a hangját szereti legjobban?

Vannak nagy kedvenceim, mint az éneklő fűrész vagy a theremin, de minden autentikus hangot szeretek a megfelelő mennyiségben – a radiátorzörgéstől a gyereksikolyig. Meg a nagy fekete zongoráét egy üres színházteremben.

9. Van olyan álma, ami még nem valósult meg?

Van, de akárhogy igyekszem, az álmaim osztódnak és szaporodnak.

10. Ha földet örökölne, mit tenne vele?

Az attól függ, hogy az a föld mire lenne alkalmas. Embereket temetni bele, vagy esetleg háztáji? Hozzáillő dolgot álmodnék rá. De ehhez látnom kéne. Az is lehet, hogy úgy lenne jó, ahogy van, simán csak földnek.

+1 Ha van mennyország, hogyan fogja köszönteni az Úristen a túloldalon?

„Mi van, fiam, eltévedtél?”

A Quimby frontemberével készült interjú eredetileg a Nők Lapja 2018/4. lapszámában jelent meg.

Szöveg: Jobbágyi Anna

Fotó: Erdélyi Gábor