A legvégén kezdem, a visszaúton. Panyola nincs közel, még akkor sem, ha a köteles kompon átkelve gyorsan elértük a sztrádát. De egészen hazáig mégis – ott voltunk. A városban élők fájdalmas örömével beszéltük meg, milyen jó volt ott minden. Minden! Ha egy tettre kész, élhető, a vendéget a tenyerén hordozó faluba akarnak menni, menjenek Panyolára. Mi is visszatérünk... Hulej Emese riportja.