Dolgoztunk. Nevettünk. Boroztunk. Szerkesztettünk. Veszekedtünk, máskor megöleltük egymást. Sőt, sírtunk is együtt. Azt hittem, minden arcát ismerem. De nem. Egy újat most mutatott meg. És ez az arc, mimika, szemvillanás, ez a hangszín, mosoly, mind egyvalakié. Azé az asszonyé, aki magát nem kímélve írót, táncművészt adott nekünk. Grecsó Krisztián mesél édesanyjáról, Margitkáról. Árvai Magdolna interjúja.
– Hogy van anyukád?
– Köszönöm jól, hála istennek, rendben van az egészsége, pirospozsgás, megasszonyosodott, épp pihen egy gyógyfürdőben. Egyébként Szegváron él, nyugdíjas, és én nagyon boldognak, kiegyensúlyozottnak látom. Az élet jócskán próbára tette, megérdemli.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta
1490 forintért.
