– Tíz éve a balatonszemesi temetőben éppen egymással szemben álltunk a bátyád koporsójánál. Soha nem felejtem el az arcodat. Mi szinte mindannyian a döbbenettől voltunk lesújtva, a tekintetedben inkább egy tragédia bekövetkeztének roppant fájdalma volt.

– Igen, ez valami egészen furcsa dolog volt. István bátyámról mindenki azt tudta, azt látta, hogy robusztus fizikum, hogy csodálatos sportember, hogy diadalmas hős, de én tudtam, hogy közben sebezhető is.