– Kicsit lidérces érzésem lett, amikor azt tanácsolta, hogy ebben a presszóban találkozzunk. Utoljára ugyanis a nagymamájával (Zolnay Zsuzsa – a szerk.) ültem itt, sőt ugyanennél az asztalnál. Őt akkor ismertem meg, és lenyűgözött a méltósága, tartása, eleganciája, az a rajongás, ahogyan rég elhunyt férjéről, Básti Lajosról beszélt. Mesélt a megismerkedésükről, hogy miként bújtatták őt a nyilas érában, hogy milyen kegyetlen küzdelmet vívott önmagával egy-egy szerepért, hogyan forgatta végig halálos betegen az Abigélt, és ment onnan egyenesen a kórházba meghalni. És miközben ámulattal hallgattam, betoppant Juli is, csak hogy megnyugodjon, rendben megy minden…

– Igen, ilyen az anyukám. Szereti biztonságban tudni azokat, akiket szeret.