Renáta

– Nem cserbenhagyott lányanya voltam, hanem feleség két kisgyerekkel, nehéz anyagi helyzetben. Az első lányunk születésekor a szülőknél éltünk egyetlen szobában, mégsem merült fel, hogy ne fogadjuk el őt. Amikor megszületett a húga, komoly hitelt vettünk fel, így költözhettünk saját lakásba. Míg gyesen voltam, többször is csak a szüleim segítségével éltünk túl egy-egy hónapot. Szégyen volt bennem emiatt. Mindenképpen dolgoznom kellett ahhoz, hogy működjünk, de csak nehezen sikerült elhelyezkednem. Éppen kezdtünk kicsit fellélegezni, amikor kiderült, hogy a fogamzásgátlás ellenére újra terhes vagyok.
Egyáltalán nem éreztem áldott állapotban magam, sokkal inkább lúzernek, akivel olyan történt, amit ő nem akart, aki elveszítette az irányítást az élete felett. Mindig azt hittem, velem ilyesmi nem történhet meg! Ez egy beszűkült tudatállapot, az ember csapdában érzi magát, és nem érdekli más, csak az, hogyan szabadulhat ki ebből. Felmerült az örökbeadás is, de az még nagyobb csapdának tűnt. Hová rejtem a hasam, mit mondunk a gyerekeinknek? A férjemmel alaposan átbeszéltük, és a két gyerekünk érdekében döntöttünk az abortusz mellett. Egymást toltuk a döntés felé. Mi abban nőttünk fel, hogy az ember annyi gyereket vállaljon, amennyit el tud tartani. Így sem volt könnyű, nagyon megszenvedtük. És hiába értettünk egyet, később mindkettőnkben voltak olyan gondolatok, hogy ha a másik azt mondta volna, hogy ne… Bennem kifejezetten élt egyfajta vád iránta, amiért ilyet kért tőlem, amiért engedte. Megroppant a házasságunk rendesen.