1956. november 2-án egy tizenhárom éves fiú elindult a városba, fényképezőgéppel a nyakában. Lógott az eső lába, de a „gyönyörűséges” hangulat a kilőtt tankok és betört ablakok között is szárnyra kapott. Budapest a forradalom győzelmét ünnepelte, a fiú pedig fotózott. Akkor még nem lehetett tudni, hogy két nap múlva ezen az örömön mélységes mély sebet ütnek a szovjet bombák, és azt sem, hogy a kisfiúból felnőttkorára fotóművész válik. Részlet Szigeti Hajni írásából.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy
regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.