– Laci bátyám, sok évvel ezelőtt csak hosszas kapacitálásra álltál kötélnek, és biztosítottál lehetőséget, hogy interjút készíthessek veled, most viszont első szóra belementél ebbe. Mi történt? Nyitottabb lettél? Oldottabb? Közlékenyebb?

– Lehet, hogy az utóbbi években valóban szélesebbre tártam a kapumat a rokonok, jó barátok és kedves ismerősök előtt, mint korábban, de úgy vélem, korábban sem voltam zárkózott fajta. Arra mindenképpen jól emlékszel, legutóbbi beszélgetésünkkor hosszasan győzködnöd kellett, hogy kötélnek álljak, csakhogy ennek meg is volt az oka! Azt kértem tőled akkor, hogy jó, beszélgessünk, de előtte ímélben legalább néhány sorban vázold, körülbelül milyen témákról, mert bármilyen témáról a nagy nyilvánosság előtt még veled sem beszélgetnék. Elfogadtad az érveimet, és küldted is a kérdéseidet. Mostani jelentkezésedkor pedig miért tiltakoztam volna egy, az akkorihoz hasonló módon, ímélben lefolytatott interjú ellen? Láttad utolsó mondataimban kétszer is az ímélben alakot így, kiejtés szerint írva, és dőlt betűkkel tudatosan is kiemelve? Azt igyekszem ezzel jelezni, hogy ez a kiejtést követő forma írásban is kifogástalan, benne van az új helyesírási szabályzatban is. Az e-mail és az ímél írású alak egyaránt helyes. Azért örülök ennek, mert ezáltal hamarabb eltűnik e hasznos és fontos szó idegen külseje.