– Hajnalban indultál, jó nap ez a mai?

– Szeretek korán kelni, jó lesz. Ma mindenki arról beszél, mennyi rossz éri, közben nem vesszük észre a sok jót, amit kapunk. Édesapám és édesanyám magyar–történelem szakos tanárok voltak Ibrányban, és arra tanítottak, lássam meg a jót. Ők meglátták, pedig őket is érte rossz. Édesapám jó ember volt. Egyszer bringázott a Tisza-parti töltésen, és látta, ott hever valaki könyvvel a kezében, és birkákat legeltet. Ivános Illés volt, egy erdélyi fiatal, aki a háború után ott ragadt, és a falu befogadta. Apám beíratta középiskolába, leérettségiztette, egyetemre küldte. Illés bácsi lett Gyulán a román gimnázium igazgatója. Ilyen egyszerű jót tenni, meglátni egy emberben a tehetséget.