– Karácsonykor a hírekben mindig elmondják, hogy a magyar egyházi vezetők milyen főbb gondolatokat mondtak az ünnepi istentiszteleten, misén. Befolyásolja ez az ünnepi prédikáció elkészítésében?

– Úgy tapasztaltam, hogy ha valamiért, úgymond, nagyot akarok „dobni”, az rendszerint a visszájára sül el, ezért inkább óvatos vagyok. De a megszólalásaimban igyekszem tekintettel lenni arra, hogy a jelen lévő gyülekezeten kívül a szélesebb érdeklődők is kapjanak valami, számukra érvényeset, és persze érthetőt. Megszoktam, hogy a templomban elmondottaknak mindig van egy közvetlen vallási üzenete, és van egy áttételesebb, mondjuk így, társadalmi jelentősége. Ez akkor is így történt, amikor segédlelkészként Siófokon, vagy éppen Kötcsén prédikáltam. Ott is előfordult, hogy amit a szegénységről, a cigányságról vagy a határon túli magyarok helyzetéről mondtam, azt az emberek továbbadták. Eszembe jutott egy karikatúra, talán a rendszerváltás idején láttam. Áll a pap a szószéken, és ezt mondja: „Kedves testvérek, ma elmarad a prédikáció, mert valami fontosat akarok mondani…”