– Hány cimbalomütőd van? Látom, tele a tartód!

– Én szeretem, ha sok van. Mindegyiknek más a karaktere, a hangszíne, mindegyik más hatást kelt. Vannak művek, például a mesélőbbek, lírikusabbak, amelyek puhább hangzást igényelnek, úgy szebben, igazabban szólalnak meg, vannak a ritmusosabbak, szenvedélyesebbek, amelyekhez kemény ütő kell, mert úgy nyílik meg a lényegük. Más a klasszikus zenénél, a cigányzenénél, a népzenénél, a dzsessznél, ha szólóban, trióban vagy zenekarral játszik az ember. Persze vannak művészek, akik két ütőt használnak, és mégis csodát művelnek, más pedig a tucatnyi verővel is silányan zenél, tehát nem ettől függ önmagában a minőség. Én így próbálok közeledni a tökéletességhez, még ha sajnos nem is érem el.