– Negyedóra az aulában egyértelművé tette, hogy ebben az iskolában nagyon jó a hangulat. Jól érzi magát gyerek, tanár, a portán ülő hölgy is. Túl sok iskolában jártam, ahol ez nincs így, ezért muszáj megkérdeznem: mi a titkuk?

– Végtelenül elhivatott emberek dolgoznak itt. Szeretik a szakmájukat, és szeretnek tanítani. Az a mindenünk, hogy ezekből a gyerekekből kihozzuk, amit csak lehet, és a diákok talán ezt érzik is. Elfogódottság nélkül fordulhatnak bárkihez, hozzám is, azzal, hogy ezt gondolom, ezt szeretném, ez a problémám. Az iskolát az I. István Gimnázium Szimfonikus Zenekarából (akkoriban nem szentjeink voltak) Záborszky Józsi bácsi alapította, és a fiai, István és Kálmán vitték tovább. Kálmán ma is címzetes igazgató, most is itt ül a falon túl, egy másik helyiségben. Én nyolcvankettő óta dolgozom itt, kilencven óta tanítok, és ötödik éve vagyok igazgató. Ez az első munkahelyem, várhatóan az utolsó is.