A képre kattintva ízelítőt kaptok a lap tartalmából:
Boldogság versus vírus
Nagy a kísértés, hogy a költő ódon hangulatú soraival kezdjem, „Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég…”, de Isten őrizz, hogy tovább idézzem, mert még mi is belelovaljuk magunkat valami világvége-hangulatba, annak pedig semmi értelme. Ezért csak annyit mondok: mikor ezt a lapszámot terveztük – február elején –, még a tavaszra akartunk fókuszálni, és ha már tavasz, akkor persze boldogság. Aztán jött a vírus. Egyre közelebb, egyre fenyegetőbben. Akkor most mi legyen? Hagyjuk a boldogságot? Ne feszegessük? De hát miért is ne? Nem élhetünk állandó rettegésben, hogy melyik sarkon, melyik pillanatban támad ránk a kór, még akkor sem, ha közben tudatosítjuk magunkban a veszélyt, és természetesen megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy elkerüljük a fertőzést.
Szóval feszegessük csak: mi is az a boldogság, amely így tavasz táján némi természeti rásegítéssel köszönthet ránk? Mörk Leonóra kolléganőm történetesen így vélekedik erről Nők Lapja Téma rovatunkban: „A világot nem tudjuk boldoggá tenni, de önmagunkat igen. Azaz ösztönösen vagy tudatosan, de próbáljuk megtalálni a boldogság és az épelméjűség szigeteit, ahol távol a világ gondjaitól-bajaitól jól érezzük magunkat.”
Hogy szigeteket találunk-e ebben a mai, minden szegletében feltérképezett, belakott, és ezer szállal behálózott világban, nos, azt nem tudom, de annyi bizonyos, hogy tiszta és önfeledt pillanatokat igenis gyűjthetünk magunknak, és ezek erőt adhatnak a nehezebb időszakok túlélésére. Mert a boldogság szerintem nem állandósult állapot, és talán nem is kell, hogy az legyen, hiszen akkor könnyen elmúlna a varázsa. Vagy legalábbis elégedettséggé tompulna, ami éppenséggel nem rossz állapot, de a kettő mégsem ugyanaz. A boldogság nem engedi meg az elkényelmesedést: a boldog pillanatot észre kell venni! Rá kell eszmélni, minden porcikánkkal átélni, hogy elönt minket valami finom, jóleső érzés. Ehhez nem kell feltétlenül világrengető esemény. Néha elég egy mosoly, egy jó szó, egy gesztus, vagy egy önfeledt pillanat a tavaszi kertben, amikor a madarak röptében gyönyörködünk, vagy a kipattanó rügyek friss illata tisztítja meg a tüdőnket.
De azért közben a kezünkről se feledkezzünk meg! Tudják: bő vízzel, szappannal, alaposan és minél gyakrabban!
Lazarovits Szilvia, vezetőszerkesztő
