A képre kattintva ízelítőt kaptok a lap tartalmából:
Méz és pálinka
Szeretem a finom ételeket, a jó borokat, ki nem? Volt szerencsém több alkalommal is híres borvidékre látogatni, a dűlőket közelről szemügyre venni, például a híres bortermelő vidéken, Bordeaux-ban, ahol már napelemes gépek segítségével végzik el a szükséges talajmunkát. Mindezt csak azért mesélem el, mert a hétvégén pálinkát kóstoltam egy vidéken élő házaspárnál, ahová egyébként kifejezetten azért mentem, hogy vásároljunk ebből a helyben termelt gyümölcsből készült nedűből. Aki engem ismer, tudja, hogy az alkoholt nem szeretem, és a túlzott fogyasztásából következő magatartással nem is igazán tudok mit kezdeni.
Borozgatni, kóstolni, falatozni az igazán jó élmény! Főleg, ha barátokkal, családdal, és nem utolsósorban mértékkel tesszük. Ezekre a kellemes összejövetelekre most várni kell egy kicsit. A pálinkák között volt szilva, barack és mézes gyümölcsös, ez utóbbi szerintem kifejezetten női ital, már a piros színe miatt is. Mindhárom fajtából egy-egy palack került a csomagtartóba, ahogy a házi mézből, az akácból és a repcéből. A házigazda persze nem engedett el bennünket a portáról egy, a napjaink folyását meghatározó vicc nélkül sem, ami így hangzott:
„– Bátyám, aztán minek issza most a pálinkát? A koronavírusra nem jó. – Az lehet, de félelem ellen kiváló!”
Aztán volt még egy nagyon jó élményem ugyanitt, a kert végében megnézhettem a méhkaptárakat, ahogy a méhek szorgosan repkednek ki-be a résnyi nyíláson keresztül, hogy beporozzák a természetben a virágokat, és táplálják a királynőt. Nézve a méhek szorgos mozgását, egy pillanatra úgy érezhettem, hogy a világban minden a helyére kerül és működik, csak annyi kell, hogy mindenki szorgalmasan és becsületesen tegye a dolgát. Lehet, hogy ez kevés, és ennél minden sokkal bonyolultabbá vált ebben a világban, de én továbbra is abban szeretnék hinni, hogy ez most is elég lesz. Jó olvasást kívánok!
Eszes Andrea, vezetőszerkesztő
