Chai lattét iszunk fekete teából, egzotikus fűszerekkel, fahéjjal, kardamommal. Innen is jön az ötlet: beszélgessünk illatokról, ízekről A kert konyhája című könyv és a Bazsalikomos kert blog szerzőjével. Játsszunk egy kicsit, ússzunk messzire térben és időben!

– Ha azt mondom, hogy a gyerekkor illata, mi jut eszedbe?
– A frissen vágott petrezselyem és az újhagyma. A nagyszüleim kertje tele voltzöldséggel, gyümölccsel, ebben a kertben nőttem fel Budafokon. Tavasztól őszig reggelente mindig segítettem a nagypapámnak begyűjteni a zöldségeket, és a kis kosaramban vittem fel anyukáméknak a reggelihez. Menta, bazsalikom, amiről manapság sokat mesélek, és sokat is használok belőlük, akkor még nem nagyon termett nálunk, de a tipikus konyhakerti növényekből minden nagyon friss, ropogós, házi volt.

– A vajas kenyérre ment a petrezselyem?
– Igen, és a szalonna mellé a zöldségek.

– Jöjjön egy másik illat, a vízé, a Dunáé. Erről mi ugrik be?
– A horgászat. Eleinte a Duna budafoki szakaszára, majd a Duna-völgyi főcsatorna partjára jártunk horgászni, mert ott éltek anyukám szülei, akiket hétvégenként mindig meglátogattunk. Amikor anyát kitettük a háznál, apukám megkérdezte, hogy maradok-e, vagy megyek vele pecázni. Általában mentem vele a csatornapartra, ahol nyaranta sátraztunk is. Ha fújt a szél, erősebben fogtuk a horgászbotot, ha esett az eső, felvettük az esőkabátot. Gyerekkoromban állandóan koszos voltam, mindig a természetben ügyködtem, és teljesen beleszerettem ebbe az életbe. Amikor ez a terület eladóvá vált, apukám megvette, és ez lett a mi kertünk.

Fotó: Erdőháti Áron