Mi történt?

Egy brit tanulmány szerzője szerint a fészekrakó ösztönként ismert jelenségnek nincs hormonális alapja.

Miért fontos ez?

Egy eddig biológiai eredetűnek tekintett jelenségről derült ki, hogy inkább a női szerepekhez kapcsolódó társadalmi elvárások megerősítését szolgálja, mivel nincs mögötte megnyugtató tudományos bizonyíték. 

Tovább olvasnál? Amiről még szó lesz:

• Miért tekinthető mítosznak a fészekrakó ösztön és mi a szerepe?
• Hogyan hivatkoznak rá az amerikai kismama-oldalak?
• Mégis mi ez, ha nem ösztön?

(Fotó:Getty Images)

Fészekrakó ösztön néven ismert az a jelenség, amikor a terhesség utolsó heteiben a kismama felkészíti az otthonát az újszülött érkezésére. A fészekrakás gyakorlatának erősítése beépült az érintett nők felé támasztott elvárások rengetegébe és azok az egészségügyi dolgozók is ebben a biológiai értelemben használják, akikkel a terhesgondozás során a kismama kerül. A magyar nyelvben a szókapcsolathoz társított „ösztön” kifejezés még inkább azt sugallja, hogy itt valami elemi és megváltoztathatatlan dologról van szó, ami a női léttel jár, és ami a terhesség végén fölerősödik. A fészekrakás gyakorlatát azonban nem csak nálunk, hanem világszerte biológiai okokra vezetik vissza. Általános vélekedés, hogy ez a fajta „vágy” a takarításra, a rendrakásra és az otthon előkészítésre ahhoz hasonló, amikor az állatok saját fészkeiket készítik elő, hogy biztonságos környezetet teremtsenek kicsinyeik számára.

Nincs azonban alapja annak az elképzelésnek, hogy a fészekrakó ösztönt női hormonok, tehát biológiai adottságok eredményeznék – mutat rá egy brit tanulmány. Ennek szerzője azt állítja:

A fészekrakás egy mítosz, melynek elsődleges funkciója, hogy megerősítse a nemek egyenlőtlenségét a házimunka elvégzésében, egyúttal a kismamák hozzászokjanak a rájuk váró, élethosszig tartó takarítás, rendrakás és szortírozás gondolatához és gyakorlatához.

Arianne Shahvisi, a tanulmány szerzője a legnépszerűbb terhességgel kapcsolatos amerikai oldalakat tekintette át, és arra jutott, hogy ezek fészekrakással kapcsolatos tartalmai:

• A fészekrakást olyan biológiai ösztönnek tekintik, amely megfeleltethető az állatoknál megfigyelhető fészekrakásnak.
• Az általa vizsgált, kismamáknak szóló szövegek ugyanakkor nem adtak megnyugtató tudományos magyarázatot arra a jelenségre, hogy nem csak az állatok, de emberi lények is fészkelhetnek.
• A felkészülés gyakorlati jelentőségét és a társadalmi elvárásokat másodlagos magyarázatként említik a fészekrakás folyamatában.
• Noha elismerik, hogy a fészekrakás férfiaknál is jelentkezhet, hangsúlyozzák, hogy ez jelentősen különbözik a nők fészekrakó magatartásától és nem feltételezik, hogy férfiak esetében biológiai alapja lenne.
• A fészekrakó ösztönt ellenállhatatlanként, szükségszerűként írják le az „ösztön”, „kényszer” és „vágy” szavak használatával.
• Gyakran „őrült”, „irracionális”, „mániákus” vagy „vicces” szavakkal hozzák kapcsolatba a kifejezést.
• A fészekrakó magatartás a háztartási feladatok elosztásának intenzív változata, amelyet a már létező, nemekkel kapcsolatos előítéletekre alapoznak.

Shahvisi szerint az, hogy a fészekrakó ösztön biológiai tényező, mára olyan széles körben elterjedt, hogy nem is szükséges tudományos bizonyítékokkal alátámasztani. Emiatt szinte lehetetlen olyan észszerű tevékenységet látni benne – mindkét szülő részéről akár –, amelyhez nincs szükség hormonális magyarázatra, hiszen egy gyermek érkezése nem ösztönösen, hanem logikusan másféle eszközök használatát, más életmódot feltételez. Ám az észszerű felkészülés hangsúlyozása helyett a fészekrakó ösztön inkább mitikus elemekkel tarkított jelenség lesz, ha pusztán biológiai okokra vezeti vissza a nők összekapcsolását a házimunkával, holott ennek semmilyen hormonális magyarázata nincsen.

(Fotó: Getty Images)

A házimunka rabszolgamunka. De valakinek meg kell csinálnia.

Állítja Leah Ruppaner, a Melbourne Egyetem professzora, aki szerint ugyan a férfiak és a nők bizonyos szempontból egyenlőbbek, mint korábban bármikor, ez az egyenlőség a házimunka elosztásában egyelőre egyáltalán nem látszik meg. Ezért is van szükség a fészekrakáshoz hasonló mítoszok fenntartására és ebben segítenek azok az áltudományos magyarázatok, amelyek ott is biológiai okokat keresnek, ahol inkább kulturális vagy társadalmi jelenségek zajlanak. A szakértők szerint ezért érdemesebb mítoszként tekinteni rájuk, a mítoszoknak ugyanis évszázadok óta az a funkciójuk, hogy bizonyos viselkedésmintákat zökkenőmentesen tudjunk átvenni és átörökíteni.