Vicces óráival néhány nap alatt 10 ezres rajongótábora lett Juditnak. Technika, rajz, matematika vagy éppen hittan: nincs olyan téma, amihez ne értene a karanténsuli egyetlen tanára, Várkonyi Judit. Civilben író és kommunikációs szakember, az önkéntes karantén napjaiban pedig tanár, akinek az osztályából – bár egyetlen mondatát sem szabad komolyan venni – több ezer diák ballag majd el a vész elmúltával. 

Gasztro óra C- és D-vitaminnal

Pedig az egész csupán viccnek indult. Március közepén, amikor bezártak az iskolák, Judit kiírta a közösségi oldalára a barátainak, hogy vállal online matematika oktatást. Tette ezt azért, mert mindenki tudja, hogy nincs éppen jóban a számokkal.
„Gondoltam, ezen majd röhögnek egy jót, de az egyik gasztro oldal vezetője megkért, hogy tartsak akkor már főzésórát is, mert még egy dolog van, amit a matekon kívül utálok, az pedig a főzés – kezdi a történetet Judit. – Ekkor született különleges receptötletem, a C-vitaminos D-vitamin balzsamecettel.”
Barátai pedig sorra rendelni kezdték a két-három perces videókat, míg aztán elkészült a hittan, amelynek linkjét százak osztották meg a privát oldaláról.
„Akkor két napig egy kicsit nyomasztóvá vált a helyzet, hiszen 43 ezren nézték meg a privát oldalamon a videót, és csak úgy sorjáztak az engedélykérések a postafiókomba. No, akkor döntöttem úgy, hogy átteszem az órákat egy videómegosztó oldalra és ott folytatom, amíg az önkéntes karantén tart.”

Van, akinek terápia

Judit nagyon komolyan veszi a „Maradj otthon!” jelmondatot. Közel négy hét alatt csupán két alkalommal volt házon kívül. Megvan rá az oka; kétszer is volt nagyon komoly tüdőgyulladása, a második majdnem végzetesnek bizonyult.
„Sokan kérdezik tőlem, hogy a karanténsuli terápia-e nekem, de valójában nincs erre szükségem. Nagyon sok barátom van, akikkel naponta beszélünk. A fiammal és a párommal természetesen ritkábban találkozom, és akkor is csak maszkban, tisztes távolságból. Ha a Karanténiskola nem lenne, valószínűleg írnék. Az elmúlt három évben novellákat írtam, de több könyvem is megjelent. Viszont úgy látom, vannak, akiknek tényleg gyógyír a magányra az a platform, amit végül is több ezer »idegen« kedvéért létrehoztam. A humor sokakban oldja a feszültséget.”
Akad olyan 60-as hölgy, aki azt írta Judit videója alá: boldog, hogy ennyi idősen újra iskolába járhat. A beszélgetések pedig már sokszor függetlenek Judittól – csak egy témát kell bedobni, és jönnek a viccesebbnél viccesebb kommentek.
„Egy fotós lány elkészítette a tablót is, ahol minden tanár én vagyok. Amikor házi feladatot adok, elküldik az elkészült művek fotóit. A családi intim tornánál például egy behorpadt pingponglabdát kaptam. És akkor röhögök én, és röhög az egész osztály.”

„Azt hitték, komolyan gondolom”

Judit nem írja meg előre a szövegeket, de fejben mindig készen van az óra, mielőtt elindítaná a felvételt. Nem készül rá túl sokat, előfordult, hogy zuhanyozás közben állt össze fejben egy előadás. Nem dolgozott soha tanárként, 10 évig volt az Operaház sajtófőnöke.

„Én amúgy is ilyen hangulatban élem az életem. A 26 éves fiammal, amikor telefonálnunk vagy együtt ebédelnünk, végigröhögjük az időt. Szóval nem készülök különösebben, az órák többségét melegítőfelsőben tartom, egyedül a hittanóránál öltöztem fel másképp, a témához méltatlan külsővel igyekeztem előrukkolni. Akkor annyira jól sikerült komoly arccal hülyeségeket beszélnem, hogy sok ismeretlen azt hitte, komolyan gondolom. Vágás nélkül veszek fel minden órát. Csak akkor ismételek, ha valami lényeges blődséget kihagyok vagy belebonyolódom egy mondatba.”
Egy nap azonban a karantén véget ér. Mi lesz akkor a karanténsulival?
„Más formában szeretném folytatni. Munkám révén sok-sok értékes művészt ismerek, olyan tartalmat szeretnék közvetíteni, ami nem csak humorral szolgál. Most van időm, örömből csinálom az órákat, de a diákjaim nem ballagnak el – mára közösséget alkotnak.”

Fotó: Csibi Szilvia