Lobogó ősz hajjal nyit be a dolgozószobájába, komótosan helyet foglal az íróasztalánál, és szinte érezni vélem, ahogy nyomában felkavarodik a levegő. Jelenléte van, mint annak idején, a színpadon. Kétezer kilométerről üdvözöljük egymást, ugyanattól a járványtól bezártan, kissé elgyötörten, a várakozás furcsa, alvó éberségében. A beszélgetés végére idő és tér összemosódnak.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
