Nem érdekli, hogy a neve elé írom-e a doktort. Ha fontosnak tartaná a címeket, egy elegáns ügyvédi irodában tevékenykedne. Ehelyett életre hívta a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványt, amely lehetővé teszi, hogy napi tíz-tizenkét órát dolgozzon, hogy segítségre szoruló fiatalok érdekeit képviselje, és sok kiváló munkatársával évente kutassa a gyerekek helyzetét, majd tájékoztassa erről a szülőket, a szakembereket itthon és külföldön.
Fotó: Fiala de gábor
A vírus mindenbe beleszól. Szépen kiterveltük, hol találkozunk úgy, hogy nem veszélyeztetjük egymás egészségét, de aztán Szilvi kéthetes, önkéntes karanténba került a nagylányával egy rokonuk megbetegedése miatt, tehát marad a telefon és a Skype. De ez nem akadályoz minket abban, hogy egy teljes délelőttöt végigbeszélgessünk, és még azt is el tudjam neki mondani, hogy az ENSZ-nek készített, Te hogy látod? című különleges vizsgálatukat és az éves gyerekjogi jelentéseiket olvasva, tiszteletet éreztem a munkájuk iránt, de többször eszembe jutott Don Quijote, aki szélmalomharcot vívott.
– Alapvetően pozitív beállítottságú vagyok. Még a vírus okozta krízis kapcsán is eszembe jut, hogy épp a jelenlegi digitális oktatás teszi majd lehetővé, hogy dobbantsunk, változtassunk, és az élet normalizálódása után megtartsunk olyan jó elemeket a mai, változatos tanításból, amelyek lehetővé teszik, hogy az oktatást kiemeljük a krétaporból, és 21. századi irányba vigyük. Szerintem reményekre jogosít fel, hogy a pedagógusok jelentős része heroikus küzdelmet vív azért, hogy a vészhelyzetben is eredményes legyen a munkája, meg a gyerekekkel való virtuális találkozás. Megemelem a kalapomat előttük! Gondoltad volna, hogy azok, akiket támogatunk közülük, és akikkel kapcsolatban állunk, mostanában arról panaszkodnak, mennyire hiányoznak nekik a gyerekek? Ők hivatástudatból dolgoznak. Az ilyen pedagógusoknak és az érintett területeken tevékenykedő szakembereknek fontos, hogy legyen intézményi emlékezet arról, melyik évben mi történt a gyerekjogok és a gyermekvédelem területén. A befektetett rengeteg munka megtérül, hiszen tapasztaltuk, hogy a 2016 óta évente elkészített gyerekjogi jelentéseinkre egyre több szakember reagál, láttuk már felbukkanni a megállapításainkat kutatási alapanyagokként, és egy nagy marketingcég is a Te hogy látod? című kutatásunkból dolgozott.
– Ezt tavaly év végén készítettétek az ENSZ-nek.
– Amikor Magyarország 1991-ben aláírta az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, kötelezettséget vállalt, hogy ötévenként készít egy kormányjelentést az eredményekről. Ehhez a civilek is hozzáteszik a magukét. 2019-ben úgy döntöttünk, hogy a gyerekek véleményére alapozzuk a róluk szóló jelentést, tehát összeállítunk egy online kérdőívet, amivel nagy örömünkre ötezernél is több gyereket és fiatalt értünk el, ők önként, szívesen vállalkoztak a kitöltésére. Szerencsére a Facebook dublini központja támogatott minket, ingyen adott hirdetési lehetőséget, tehát ez az óriási felmérés gyakorlatilag pénz nélkül készült, senki mástól nem kaptunk támogatást. Gigantikus munka volt a kollégáim, főként Németh Barbara részéről, de megérte! A gyerekekkel is megosztottuk a kész jelentést, és a kilencvenkilenc százalékuk úgy reagált, hogy végre valakiknek fontos volt a véleményük, és végre olyan kérdéseket tettek fel nekik, amelyek számukra is fontosak voltak. A hatásukra döntöttünk el, hogy két év múlva megszervezzük az utánkövetést, hogy lássuk, változott-e valami.
– Mit tartottak legnagyobb problémának a középkorosztályba tartozó szülők gyerekei?
– Most csak egy fontos tényezőt emelek ki: a gyerekek nem érzik, hogy aktív alakítói annak az életnek, amelyben benne vannak, és akkor sem veszik figyelembe a véleményüket, ha róluk van szó. Azaz infantilizálják ezt a korosztályt, pedig most lenne jó elsajátítaniuk a társadalmi szerepvállalás és az önmagukért való kiállás formáit és lehetőségeit.
