Meglehet, a koronavírus-járvány valamint a vele járó válsághelyzet következtében fölöslegesnek tűnik, hogy az Európai Bizottság közzétette esélyegyenlőségi stratégiáját, de ennek épp ellenkezője igaz: válsághelyzetben a nők és gyermekek jogai könnyebben sérülhetnek, kiemelt fontosságú, hogy a döntéshozók az átlagosnál nagyobb figyelemmel forduljanak feléjük.
Nem sokkal az Európa-szerte elrendelt kijárási korlátozások előtt, nemzetközi nőnapon jelent meg a Bizottság nemi esélyegyenlőségi stratégiája. Ez persze a koronavírus-járvány miatt kötelező otthoni karanténunkból akár távolinak és üresnek is csenghet. Holott egyáltalán nem az s szükségessége a válságos napokban is megmutatkozik.

Azt, hogy mit jelent, ha egy kormányban a járvány miatt kialakult szükséghelyzetben a nemek közötti egyenlőség is vezérelv, világosan mutatja a francia kormány március végén meghozott, szó szerint életeket mentő döntése: a családon belüli erőszak áldozatainak húszezer hotelszobát béreltek ki.

Marlene Schiappa, a nemek egyenjogúságáért felelős miniszter – igen, ilyen pozíció is van egy olyan országban, ahol minden kormányzati döntést mérlegelnek a nők speciális szempontjai alapján – azzal indokolta az intézkedést, hogy kiderült: a járvány fékezése miatt március közepétől elrendelt házi karanténban jelentősen növekedett a családon belüli erőszakkal összefüggő esetek száma. Ez nyilvánvalóan Magyarországon sincs másképp. Az erőszak áldozatainak segítésére szegődött civil szervezetek arra figyelmeztetnek, hogy nem csak a járvány miatti bezártság, illetve a bántalmazóval való összezártság jelenthet komoly veszélyt, legalább ennyire súlyos helyzetet okozhatnak a válsággal járó elkerülhetetlen gazdasági, társadalmi hatások is. A bántalmazó ugyanis nagy eséllyel kihasználja az elszigeteltséget és az intézményrendszerben bekövetkezett változásokat, ezáltal a nők és a gyerekek még nagyobb veszélyben vannak.

Magyarországon az esélyegyenlőségi törekvéseknek komoly gátat szab a kormány. Európában ez nem így van, s ez nyilván nem független attól, hogy az Unió magországainak történelmében erősen jelen voltak a nőjogi, emancipációs nőmozgalmak, vagyis az EU intézményeiben régóta fontos cél a nemek közötti egyenlőség előmozdítása. Ez nem afféle lózung. Tanúskodik erről az Európai Parlamenti választásokat követő intézményrendszer felállása, illetve a pozíciók nemek szerinti eloszlása és elosztása. Érdekesség, hogy az EP-képviselők között a nők aránya szinten minden tagállamban magasabb, mint a nemzeti parlamentekben. Azonban az EP-ben ez az arány választásról választásra növekszik. Az EP tájékoztatási irodájának adatai szerint 1952-től 1979-ig, vagyis amikor az első közvetlen választást tartották, csupán 31 nő ült a képviselők között, ami 15,2 százalékos arányt jelentett. Nos, a 2019-es választást követően ez a szám immáron, 40,4 százalék. Ezzel az aránnyal az unió vezető helyet foglal el a világban­ a nemzeti parlamentek átlagát tekintve. Magyarország e téren is szomorú rekordot tudhat a magáénak: az EU-ban itt a legalacsonyabb – 12,6 százalék – ­ a női képviselők aránya a nemzeti országgyűlésben, miként a kormányban is itthon a legalacsonyabb a női miniszterek aránya: a 13 fős testületben mindössze két nő van.
Ugyanakkor nem csak a képviselők száma, hanem a vezető pozíciókat elfoglaló nők aránya is növekszik Brüsszelben. Az Európai Parlamentben jelenleg a 14 alelnökből nyolc, a 22 bizottsági elnökből pedig 11 nő. Ez áttörés. És akkor ott van a Bizottság is, amelynek élén az EU történetében először női elnök áll. Ursula von der Leyen már a megválasztása előtt elmondta: olyan Európai Bizottságot szeretne felállítani, amelyben kiemelt szerepet kapnak a nők. És valóban, a Bizottságban a nők száma minden eddiginél magasabb. A megválasztott bizottsági elnök mellett a 26 fős biztosi testületben 11 nő van. Fontos változás volt tavaly, hogy az Európai Központi Bank elnöki pozíciójára is nőt választottak, Christine Lagarde személyében. Ő az első női elnök a bank történetében.
Ezek a számok, arányok, legalábbis a magyarországi attitűdöket figyelembe véve talán elvontnak tűnhetnek.

Nem mindegy, milyen a nők-férfiak aránya a politikai döntéshozatalban?

A válasz egyértelmű, s ezt kutatások támasztják alá: nagyon nem mindegy. Az Európai Bizottság egyik háttérintézménye, a JRC rendszeresen kutatja, hogyan alakulnak az esélyegyenlőséget jelző faktorok a tagállamokban. A kutatásaikból kiderül, hogy szinte minden szempontból jobban teljesítenek azok az országok, ahol több nő van a politikai döntéshozatalban. Igazolták azt is, hogy azok a kormányok, amelyekben nagyobb arányban vannak jelen a nők, eredményesebbek és kevésbé korruptak.
Eredmények ide vagy oda, a Bizottság adatai szerint a nemi alapú erőszak és az ilyen sztereotípiák továbbra is erőteljesek: az EU-ban minden harmadik nőt ért már fizikai és/vagy nemi erőszak. Annak ellenére, hogy több nő szerez egyetemi diplomát, a nők átlagosan 16 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak (Magyarországon ez az arány 14 százalék körül mozog), továbbá a legnagyobb uniós vállalatok vezérigazgatóinak csupán nyolc százaléka nő. Magyarországon a KSH szerint 41 százalék a női vezetők aránya, ez az adat azonban mindenféle típusú vezetői pozícióra vonatkozik, ezért nem sokat árul el a női vezetők tényleges arányáról. A női vezetők leginkább a közszférában vannak jelen, különösen az oktatásban, de beszédes, hogy az elnőiesedett pedagóguspályán a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke és az elnökhelyettese férfi, illetve a testület nyolc tagú országos elnökségéből is mindössze ketten nők. Az IT-telekommunikáció illetve a vállalati szektor területén rendkívül alacsony a nők férfiakhoz mért aránya a vezető pozíciókban.
Ezeknek a problémáknak az orvoslására indította el Ursula von der Leyen a 2020–2025-ös időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégiát. A dokumentumban lefektetett célok meghatározzák a következő öt év legfontosabb intézkedéseit, miközben a stratégia kötelezettséget vállal arra, hogy a Bizottság valamennyi uniós szakpolitikai területen figyelembe veszi az egyenlőség szempontjait.
Mindez kiváltképp fontos, ha figyelembe vesszük, milyen drámai átalakuláson megy keresztül a társadalom a koronavírus-járvány, a klímaváltozás és a digitális forradalom miatt. A történelmi tapasztalatokból jól tudjuk, hogy legyen szó bármilyen vészhelyzetről, beleértve a járványokat is, a nők és gyerekek kiszolgáltatottsága növekszik. Ha a döntéshozók nem kísérik kellő figyelemmel a sérülékeny társadalmi csoportok – köztük a nők – helyzetét, akkor a meglévő egyenlőtlenségek elmélyülnek. A stratégia azt jelzi: a változásokkal együtt járó, mindenki számára elkerülhetetlen nehézségek mérséklődhetnek, ha a nők számára a férfiakkal azonos feltételeket teremtenek a munkahelyen és a magánéletben egyaránt. A Bizottság stratégiája, illetve a hozzákapcsolódó ajánlások elérhetőek minden tagállam számára, azonban nem kötelező erejűek. A tagországok ezen a téren is nagy szuverenitással rendelkeznek.

A stratégia konkrét elemei

• A stratégia leszögezi: az európai nők nem válhatnak erőszak és a káros sztereotípiák áldozataivá. Ennek elérése érdekében a Bizottság jogi intézkedéseket sürget a nők elleni erőszak bűncselekménnyé nyilvánítása érdekében. A Bizottság mindenekelőtt szeretné kiterjeszteni a nők elleni erőszak konkrét formáira – így a szexuális zaklatásra, a nők bántalmazására és a női nemi szervek megcsonkítására – azon bűncselekmények körét, ahol lehetőség van egész Európára kiterjedő harmonizációra. Emellett a Bizottság javaslatot fog tenni a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályra annak pontosítása céljából, hogy milyen intézkedéseket várnak el a platformoktól az illegális online tevékenységek – többek között a nők ellen irányuló online erőszak – kezelése érdekében.
• A stratégia megalkotói abból indultak ki, hogy a nők elleni diszkrimináció nem csupán morális, hanem gazdasági kérdés is. Minél kiegyenlítettebb a nők és férfiak aránya egy vállalat vezetésében, annál jobb a társaság pénzügyi teljesítménye és nyereségessége. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy az európai gazdaságra kedvező hatással lesz, ha támogatja a nők elhelyezkedését olyan ágazatokban, ahol alig van nő és nagy a szakemberhiány.
• Annak érdekében, hogy a nők vezető szerepet tölthessenek be többek között az üzleti életben, a Bizottság szorgalmazni fogja a vezető testületeken belüli nemi egyensúlyra irányuló 2012. évi javaslat elfogadását. E javaslat szerint el kell érni, hogy a tőzsdén bejegyzett európai vállalatok igazgatótanácsában elérje a 40 százalékot a női tagok aránya. Ez a stratégia egyik legtöbb vitát kiváltó pontja, ugyanis ezt az arányt több tagállam is kvótával érte el. A kvóta kérdésében azonban nagy a megosztottság unión belül, többek között Magyarország is elutasítja. A Bizottság nem ellensége a kvótának, és törekszik arra, hogy jó példával járjon elöl. Azt a célt tűzte ki, hogy 2024 végére a nemek aránya valamennyi vezetői szinten elérje az 50 százalékos egyensúlyt.
• Az egyenlőtlen bérezés kezelése érdekében a Bizottság nyilvános konzultációt indít a bérek átláthatóságáról, és 2020 végéig kötelezően betartandó intézkedéseket terjeszt elő.
• A Bizottság az európai szemeszter keretében továbbra is figyelemmel fogja kísérni a nemek közötti egyenlőség munkaerőpiaci, társadalmi befogadási és oktatási dimenzióját.
• A Bizottság beépíti az esélyegyenlőség szempontjait valamennyi uniós szakpolitikába. (Forrás: Európai Bizottság)

Szomorú fejlemény: a kormánypártok elutasítják az Isztambuli Egyezményt

Mint látható, a Bizottság kiemelten foglalkozik  a nők elleni erőszakkal, a tagállamokat pedig kifejezetten ösztönzi, hogy az erőszak elleni hatékony fellépésben segítséget nyújtó Iszambuli Egyezmény ratifikálják. Az Európai Parlament még tovább megy: egy novemberi döntése szerint – amit igen nagy szavazataránnyal fogadtak el – az Isztambuli Egyezményt minden tagállamnak késlekedés nélkül ratifikálnia kell. (Az egyezményt még nem elfogadó országok: Magyarország, Bulgária, Csehország, Litvánia, Lettország, Szlovákia.) A tagállamok nagy többsége a nők elleni erőszak visszaszorítása érdekében fontos lépésnek tartja az egyezmény ratifikálását. Szomorú fejlemény, hogy Magyarország ebben a kérdésben is hátatfordít a tagállamook többségének gyakorlatával. Tegnap ugyanis a kormánypártokhoz tartozó Kereszténydemokrata Néppárt egy olyan nyilatkozatot nyújtott be az országgyűlésnek, amely elutasítja az – ország által egyébként már aláírt – Isztambuli Egyezmény ajánlásainak törvénybe iktatását. Álláspontjuk szerint az egyezményt áthatja a szerintük káros „genderszemlélet”, emellett ellentétesnek tartják a kormány migrációs politikájával is. Sok vitának tere nem lesz: a parlament már ma szavaz erről a nyilatkozatról, és nyilván elfogadja azt.