Mi történt?
Az eheti Nők Lapja címlapján rendhagyó módon egy ápolónő, Nagy Zsuzsanna szerepel. Ennek apropóján áttekintettük a Nők Lapja elmúlt hetven évének címlaptörténetét.
Miért fontos ez?
Mert az ország legolvasottabb hetilapjának címlapjai társadalmi lenyomatok is egyben.
Tovább olvasnál? Amiről még szó lesz:
- Hogyan nézett ki a Nők Lapja címlap evolúciója a munkáslányoktól az ápolónőig?
- Ki volt az első híresség, aki az újság borítójára került?
- Milyen társadalmi változások képeződhettek le a címlapokon és riportfotókon?
Az ötvenes években a lap címlapképei a kor lenyomataként meglehetősen sematikusak voltak. Az 1950-es év első lapszáma címoldalán egy munkáslány mosolyog ránk: pulóver, bőrkötény, védőszemüveg a homlokára tolva, szerszám a kezében. „Az ötéves terv JÓLÉT, BÉKE, FÜGGETLENSÉG!”– olvashatjuk. Jószerével ez volt a módi az évtized derekáig. Színek, a szó igazi és átvitt értelmében is hiányoztak. Bőrkabátos, bőrkesztyűs, fejkendős asszony motorbiciklin, fiatal diáklány nyitott könyv fölött, lámpafénynél, egy másik kötet is ott az asztalon. Lenin, Sztálin: „A szakszervezeti kérdésekről”. Traktoros lány, csupa mosoly óvodás, nyolc békeszerető asszony a világ minden tájáról („Éljen március 8, a békeszerető asszonyok nemzetközi ünnepe!”) és így tovább.
A címlapokon az akkori évek névtelen hősei.
Névtelenek a szó soros értelmében. Vagyis nem kaptak nevet, személyükben így a munkásosztályt, a dolgozó parasztságot vagy a haladó értelmiséget testesítették meg.
A hatvanas évek legelső számában viszont már félkész kalapokkal a fején egy fiatal lány (belül riport a kalapgyárban), a második szám címlapjáról pedig – igazi felüdülés – Ruttkai Éva mosolyog ránk. Gyönyörű, imádnivaló, virág a kezében. Nyitás a művészvilág felé. Életképeket is látunk az 1964-től immár színes (!) címlapokon, például iskolás lányok dugják össze a fejüket, ugyan mi lehet a diskurzus tárgya, hát persze, hogy a fiúk. Olykor belül riport kísér már egy-egy címlapot. A címlaplányok télen sítalpakkal, nyáron a gumimatracon a Balatonban pózolnak, menetrendszerűen feltűnnek a tavasz divathírnökei is. Néha azért fel-felbukkan még egy-egy lelkes szereplő („Kiváló termelőszövetkezeti tag lettem.”), de az összkép egyre magazinosabb, szeretnivaló címlapokkal.
A hetvenes években a fejlődés töretlen. 1970-ben, új évi köszöntőként, Házy Erzsébet és Darvas Iván pezsgőznek, nemcsak az egymás, hanem a mi egészségünkre is. Január: korizó gyerekek a Ligetben, július: ahogy illik, víz mellett, de már valamelyik tenger partján, Várna helyett inkább Dubrovnikban, a bikinik egyre kisebbek és egy ideje már a szemek színe is látszik. Érdekesek-mozgalmasak a több szereplős címlapok. A korábbi címlapbabák lassacskán szülők lesznek.
Nyolcvanas évek. Básti Juli, Frajt Edit és a Neoton Família is címlapra kerül. Belül ugyancsak színesedni kezd a lap, elsőként a divat-összeállítások, és az úti élmények. Télen síelő-sirám: „Hová lett az idei hó?” A nyári felvétel már valamelyik trópusi helyszínen, pálmafák alatt készül. Rendkívül erős a fotósmezőny, kezdve Nádor Ilonával, Bojár Sándorral, folytatva Szebeni Andrással, Komáromi Zoltánnal, Fekete Zsuzsannával, másokkal. Csak felsőfokokban lehet beszélni Korniss Péterről, fantasztikus szociofotóiról, melyeket 1988-ban a pusztuló tanyavilágban készített. Hamarosan Falus Krisztának is jelennek meg – és máig itt vannak velünk – remek képei.
A következő három évtizedben a címlapoknál is többet változik a világ. A kilencvenes években sokáig elegáns, vonzó modellek viszik a prímet lapunk címlapjain. Utána, immár a 21. században, hazai és külföldi közönségkedvencek, nők, férfiak uralják a terepet. Fotóik különleges műgonddal készülnek, és szinte kivétel nélkül interjú is olvasható velük. Ezáltal a címlapok még inkább kéz a kézben járnak a belső tartalommal.
Így van ez a mondhatni rendhagyó választásunkkal is, mostani, 21. számunk címlapszemélyét illetőleg.
Nincs ma, ezekben a nehéz hónapokban, aki Nagy Zsuzsanna ápolónőnél és kollégáinál jobban megérdemelné ezt a tisztességet.
Köszönet nekik, a gyógyítóknak.
Szerző: Münz András