Mi történt?

Megszavazta a parlament az új törvénytervezetet, amellyel ellehetetlenítenék a transznemű személyeket abban, hogy hivatalos formában is megváltoztathassák nemüket.

Miért fontos?

A transznemű embereknek eddig sem volt könnyű az előbújás a hazai bürokratikus rendszerben, de az új törvényjavaslattal gyakorlatilag ellehetetlenítik a mindennapjaikat. 

Tovább olvasnál? Amiről még szó lesz:

• Mi is szerepel pontosan a megszavazott törvényjavaslatban?
• Miért kifogásolható az új törvény?
• Hogyan reagál rá a transzközösség?

„Még mindig alig hiszem el. Ma reggel, amikor felébredtem, az volt az első gondolatom, hátha csak álmodtam.

Pedig március 31-e óta tudom, hogy ez sajnos nem álom. Ez a kőkemény magyar valóság. Ahol az állam dönti el, hogy te férfi vagy-e vagy nő. Nem azt, hogy mennyi adót kell fizetned, vagy hogy melyik napon kezdődik a tanév. A nemi identitásod fölött dönt. Gyakorlatilag az egész életed fölött” – mondja Horváth Noé, aki jól tudja, milyen érzés más testbe születni, ahogy azt is, hogy milyen nehéz a transzneműséget felvállalni a szűkebb és tágabb környezet előtt, illetve azt is, hogy tranzíció folyamata mennyire nehézkes a hazai bürokratikus rendszerben. Noé a húszas éveiben vállalta fel transzneműségét, blogot is írt, amelyen végig lehetett követni az előbújását és a átalakulásának folyamatát. Ezen a blogon találjuk meg a 2017 februárjában keletkezett írását, amely arról a meghatározó élményről szól, amikor lecserélhette személyes okmányait – az újakban már nem nőként, hanem férfiként szerepel. Érthető módon el van keseredve, mert még nem lehet tudni, hogy az újonnan elfogadott törvényjavaslat visszamenőleg is hatályos lesz-e. Joggal aggódik, hogy talán újra elkezdődhet az,  amiről már azt hitte, hogy végleg lezárult az életében: idegeneknek kell majd magyarázkodnia, amiért nem a papírjaiban szereplő neműnek néz ki.

De nézzük, papírforma szerint mi történt, miért nagyon elkeseredett a hazai transzközösség. Az országgyűlés kétharmada megszavazta azt a törvényjavaslatot, amit még március 31-én, a Transznemű Láthatóság Napján nyújtott be Semjén Zsolt, Magyarország kormányának nevében. Ennek a 33. paragrafusa törvényben tiltaná meg a transznemű embereknek a nemük jogi elismertetését. Az anyakönyvi nyilvántartásokban a „nem”-et felváltaná a „születési nem”, amit nem lehetne megváltoztatni a személyi okmányokban sem. A tervezet ellen civil szervezetek és európai parlamenti képviselők is tiltakoztak, az LMBTI-szervezetek  pedig arra kérik Áder János köztársasági elnököt, hogy aláírás helyett az Alkotmánybíróságra küldje el a törvényt.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A törvény értelmében bekerül a születési anyakönyvbe a születési nem, ami a javaslat szerint „az elsődleges nemi jelleg, illetve kromoszóma alapján meghatározott biológiai nem”. A születési nem felváltaná a személyazonosító adatok nyilvántartásában szereplő „nem”-et, amelyet a javaslat alapján nem lehet megváltoztathatni. Vagyis ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy  a transzneműek minden hivatalos ügyintézésnél, állásinterjún, egy rendőri igazoltatásnál, minden olyan helyzetben, ahol a személyes okmányaikra szükség van saját maguk azonosítására, egyúttal arra is kényszerülnek majd, hogy elmagyarázzák, hogy nő létükre miért szerepelnek férfiként az irataikban. És fordítva.

„28 éves koromban kaptam meg az új születési anyakönyvi kivonatomat, amiben végre az állt, hogy Noé vagyok és férfi. Éveken át küzdöttem magammal és a bürokráciával, hogy végre abban a nemben élhessek, ahova tartozónak érzem magam. Azóta 3 év telt el, és én boldogan élem az életem. Semmi másra nem vágyom már, csak hogy 28 év után végre megnyugodjak, hogy megéljem, milyen szorongások nélkül magabiztosnak és kiegyensúlyozottnak lenni. A tegnap elfogadott törvénnyel úgy érzem, életem legkeményebb harcát tették semmissé egy tollvonással.

És nemcsak azért, mert lehetséges, hogy ez a törvény visszamenőleg is érvényes lesz, hanem azért, mert transzaktivistaként keményen küzdöttem, hogy egyszer könnyebb legyen Magyarországon transznak lenni. Ezt a harcot pedig három éve egyszer már – azt hittem – megnyertem, tegnap viszont elbuktam. És nem csak én és nem csak a sorstársaim buktak velem. Úgy érzem, tegnap az egész országunk megbukott. Emberségből” – mondja Noé, aki szerencsésnek mondhatja magát, amiért közvetlen környezete elfogadó volt a transzneműségével kapcsolatban.  A jelenlegi és a korábbi munkahelyét sem érdekelte, hogy az évek során hivatalosan is férfiként szerepel a személyigazolványában. De sok sorstársa sajnos nem ilyen szerencsés, a Háttér Társaság kutatása szerint a magyar transzneműek 40%-át rúgták már ki csak azért, mert transznemű. A kényszerű coming outok bevezetésével ráadásul megugorhat az öngyilkosságok száma is, ami a statisztikák szerint eddig is kiugróan magas, 24 százalék volt a körükben. Nehéz elképzelni, mit érezhet most a transznemű közösség, akiknek az új javaslattal gyakorlatilag a nemi identitásukat bírálják felül.

Csak be akarnak illeszkedni baj nélkül a társadalomba

Megkerestük Vay Blankát is, aki korábban Vay Márton néven, a Greenpeace szóvivőjeként, újságíróként és politikai aktivistaként tevékenykedett. 36 évesen vállalta fel a transzneműségét, és a kezdetektől fogva nyíltan beszélt róla, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy felvállalásával talán érzékenyíteni tud, és megkönnyíti a sorstársaknak a beilleszkedést. Ma ugyan Berlinben él, egy alapjövedelem-kísérletet koordinál, de aktivistaként nyomon követi a hazai eseményeket.
„A Prizma Közösséggel az ügy kipattanása után rögtön elkezdtünk heti rendszerességgel online segítő csoportokat szervezni, és a legtöbben arra jöttek, amikor külföldön élő magyar transzneműekkel beszélgettünk arról, hogy milyen feltételei vannak a külföldre költözésnek. Nagyon sokan vannak most nagyon kétségbeesve, ez egy rendkívül aljas mélyütés volt egy olyan kisebbség tagjainak, akik általában tényleg csak be akarnak illeszkedni baj nélkül a társadalomba. Nem akarják ››reklámozni‹‹ másságukat. De ez a törvény épp arra kényszeríti őket, hisz minden bérletfelmutatásnál, kártyás fizetésnél arra kényszerülhetnek, hogy elmondják, azért lát az ügyintéző férfit női igazolvánnyal, mert egy transznemű áll előtte. Sokan most azt nézik, melyik országban kezdhetnek új életet, és ehhez nyelvet kell tanulniuk, pénzt kell gyűjteniük. Akik ezt nem tehetik meg, azok most nagyon, nagyon kétségbe vannak esve. Ez egy olyan aljasság volt, amire a gonoszság örömén kívül nincs más értelmes magyarázat. A transzneműek körében amúgy is tízszer nagyobb az öngyilkossági kísérletek aránya, mint a teljes népességben” – mondja Blanka, és egy korábbi interjújában azt is megjegyezte, hogy a transz közösség elleni harc nem új Magyarországon, de most új, szomorú mérföldkőhöz érkezett. 

A transzneműek egyetértenek abban, hogy a törvénynek nem sok értelme van azon túl, hogy még inkább megnehezíti a transz emberek előbújását. Hiszen e szerint olyan nők kénytelenek most férfinévvel és igazolványokkal igazolni magukat, akiket a környezete nőként lát, nőnek fogad el, és ugyanez igaz a férfiakra is. Arról már nem is beszélve, hogyha a transzneműek az új törvény értelmében használják a közösségi mosdókat, tusolókat, valószínűleg maguknak és másoknak is kellemetlen perceket fognak okozni, csak azért mert egy rendelet erre kényszeríti őket.

(Kiemelt kép: Unsplash Fotók: Horváth Noé, Vay Blanka)