Mi történt?
Lana Del Reyt sokszor és sokan vádolták azzal, hogy dalszövegeiben gyakorlatilag az érzelmi terrort idealizálja.
Miért fontos?
Egy énekesnő feminizmusát megkérdőjelezni, majd rasszistának bélyegezni, mert kedvenc énekesnői színes bőrűek, fontos problémákat vet fel többek között abban a témakörben, hogy kit hívunk feministának és kinek van „joga” annak nevezni magát.
Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:
- Miért nevezte rasszistának egy kommentelő?
- Kik szólták meg dalszövegei miatt?
- Hogy jön ide Taylor Swift, és mit árul el mindez a kultúránkról?
Lana Del Rey legújabb albuma szeptemberben érkezik, amiben ha minden igaz, azzal a kettős mércével is kimerítően foglalkozik majd, amit a zeneiparban tevékenykedő nőként kell megélnie. Néhány napja Lana egy hosszú Instagram-posztban adott hangot amiatti frusztrációjának, hogy sokan szinte keresztre feszítik dalszövegei miatt: sokan vádolják ugyanis azzal, hogy érzelmileg abuzív kapcsolatokról dalol, amivel gyakorlatig idealizálja (glamúrosan tünteti fel) ezt az erőszakformát. Lana szerint túl sok női énekes kritizálja, amiért dalszövegeiben alázatos és passzív szerepéről mesél, ezzel pedig szerintük évszázadokra veti vissza a feminizmus eredményeit – szerinte mindez igazságtalan, mert ő egy nagyon is létező magatartásformát dolgoz fel.
„A valóságban én csak egy glamúros valaki vagyok, aki a nagyon is elterjedt, visszaélésszerű kapcsolatok realitásáról énekel – ezek a kapcsolatok pedig nagyon is mindennaposak, nagyon sok nő így él” – írja, valamint hozzátette, hogy ő csak őszinte és optimista próbál lenni ezekkel a nagy kihívást jelentő kapcsolatokkal. Egyébként nem újdonság túlzott passzivitással, a férfiaknak való alárendeltséggel vádolni az énekesnőt, debütáló albuma, a 2012-es Born to Die megjelenése óta foglalkoztatja a kritikusokat, hogy mégis hogyan értelmezzék Lana regresszív szexualitását. Az egyik legbefolyásosabb zenei lap, a Pitchfork akkor így írt erről: „nehéz olyan dalokat találni az albumon, amellyel Lana bonyolultabbnak vagy összetettebbnek mutatná magát, mint a fagyit szexin nyalogató férfivágy tárgya.”
Ki a jó feminista?
2015-ben a Sonic Youth alapítótag Kim Gordon írt egy memoárt, amelynek akkori, kiszivárgott verziójában volt egy elég kemény rész, amiben azt állította Lanáról, hogy az azt sem tudja, mi a feminizmus – hogy a lány azt hiszi, a feminizmus arról szól, hogy egy nő bármit elérhet, de ez az ő világában csupán annyit jelent, hogy önpusztító módon él, hogy undorító, öreg kéjencekkel fekszik le, vagy éppen csapatban erőszakolják meg motorosok. „Az egyenlő jogok és az egyenlő fizetés is épp elég volna” – írta a zenész, de végül ezt a részt törölték a könyv végleges verziójából. A fiatalabb generáció tagjai is szólták meg ilyenek miatt Lanát, például Lorde, aki így vélekedett róla: „Lana jó, de amikor meghallgattam az albumát, arra gondoltam, hogy tök egészségtelen fiatal lányoknak ilyen dalszövegeket hallgatni. Olyanokat, mint hogy »semmi sem vagyok nélküled«. Szóval szerintem ez a fajta kétségbeesett, ruharángató »könyörgöm ne hagyj el« olyasvalami, amit nem jó, ha fiatal lányok, sőt ha bárki is hallgat.”
Lana most azt írja:
„Nem igaz, hogy nem vagyok feminista – egyszerűen lennie a kell a feminizmusban hely az olyanok számára is, mint amilyen én vagyok. Akik úgy néznek ki mint én, úgy viselkednek, mint én. Az olyan nők számára, akik ugyan nemet mondanak, de a férfiak azt igennek veszik.
Az olyan nők számára, akiket állandóan támadnak önazonosságuk miatt, akik lágyabbak, mint a többiek. És azon nők számára, akiknek megvannak a maga történetei, de elveszik a hangjukat az erősebb nők vagy éppen a férfiak.” Aztán Lana szóba hozta például Beyoncét, Nicki Minajt, Camila Cabellót vagy éppen Ariana Grandét, mondván, ezek a nők slágereikben gyakran arról énekelnek, hogy szexik, alig viselnek ruhát, dalszövegeikben a szex és megcsalás is szóba kerül, mégsem szólal fel senki ellenük. Lana szerint az lenne a legjobb, ha mindenki hagyná, hogy ő is olyan dolgokról énekeljen, amik érdeklik, még ha ez az is, hogy ő igen szépnek érzi magát szerelmesen, még akkor is, ha a párkapcsolata korántsem tökéletes.
Van itt egy kis probléma!
Erre következett egy nem várt fordulat – egyik kommentelője lerasszistázta Lanát, amiért az csak színes bőrű vagy latin énekesnőket hozott fel példának. Erre Lana egy azóta már törölt, nagyon indulatos kommentet írt, amelyben káromkodásokkal kísérve kikérte magának, hogy ilyesmivel vádolják, hiszen gyakorlatilag a kedvenc énekesnőit sorolta fel csupán. „Épp azért hoztam fel őket példának, mert szeretnék olyan szabadságot kapni a kifejezéstáramban, mint ők, anélkül, hogy ítélkezzenek fölöttem vagy hisztériát váltanék ki. És épp ez a mai társadalom problémája, hogy bajnak tartjuk, ha nem minden arról szól, amire vágyunk. Pontosan ez volt a mondanivalóm lényege – vannak nők, akiknek a mai kulturális élet egyszerűen nem akar hangot adni, és ennek nem tudom, mihez van köze, de nem a bőrszínhez, az biztos.”
A feminista mozgalomnak pont az lenne a lényege, hogy mindenki beletartozzon, nincs is túl sokféle feminizmus meghatározás. Gloria Steinem úgy írja le a feministát, hogy „bárki, aki elismeri a nők, a férfiak, az egész emberiség egyenlőségét.” Hilary Clinton azt mondja, az a feminista, aki hisz az egyenlő jogokban, Sheryl Sandberg úgy írja le, hogy a férfiaknak és nőknek egyenlő esélyeket kell biztosítani.. Emma Watson színésznő is teljesen egyszerűen és egyértelműen ragadta meg a lényeget: ha az egyenlőség mellett állsz, feminista vagy. Vagyis minden meghatározás, legyen akár magánvélemény vagy objektív, arról szól, hogy a feminizmus gyakorlatilag az egyenlőség szó szinonimája.
Amikor Taylor Swift 2017-es albuma, a Reputation kijött, mégis a feministák voltak azok, akik leghevesebben támadták. Azok, akik egyébként a fentebb említett idézettekkel együtt ugyanazt harsogják, mégis csak azokat támogatják, akikkel mindenben ugyanazon a véleményen vannak, mint ők. Az énekesnő, aki gyakorlatilag minden tettével a feminizmust hirdeti, aki azt mondja, hogy ne csak a férfiakat hívják bátornak, amiért az érzelmeikről énekelnek (ellentétben a nőkkel, akiket nyávogónak és siránkozónak hívnak ugyanezen ok miatt) – tehát akinek gyakorlatilag egész karrierje a feminizmus igazolása, valamiért sohasem elég jó feminista. Nevezték már náci, szőke Barbie-nak, feminizmusát gyakran túl fehérnek titulálják – tehát mintha a feminizmust csak egy másik, kevésbé feministának tekintett ellenpólus mellett lehetne értelmezni. Hogy ez a hozzáállás miért nem vezet sehova, az egyértelmű: amíg belső feszültségek vannak és feministák egymásnak mennek, addig nehéz elvárni, hogy az egész világ egyetértsen az eszmével.
(Kiemelt kép: Alberto E. Rodriguez/Getty Images for CBS Radio Inc.)
