Szégyen, nem szégyen, én nem tudtam róla, pedig egy ideje rendesen rá vagyok csavarodva a növényekre, a növényes hírekre, és úgy mindenre, ami növénnyel kapcsolatos. Tegnap például elmentem némi hideg élelemért a boltba, de egyből leragadtam a bejárattól balra, a virág részlegnél, ahol pletykák és hasonló árvák vártak arra, hogy egy hozzám hasonló növénymániás arra tévedjen. Csak annyit mondok, hogy a sajtot már nem tudtam beletenni a kosaramba.

(Fotó: VM KASZK)

Így talán már el tudjátok képzelni, hogy tegnap, amikor az első reggeli kávémmal kezemben pörgettem a híreket, és megláttam, hogy Zuglóban felújítottak egy japánkertet, mennyire megdöbbentem. Több mint öt éve élek az említett kerületben, de arról halvány lila fogalmam sem volt, hogy egy ilyen csoda van a közelemben, hogy a margitszigeti és az állatkerti mellett még egy hasonló tematikára épülő távol-keleti parkot találunk Budapesten. Ráadásul – és amikor ezt elolvastam, tényleg arra gondoltam, hogy ez idáig kő alatt éltem – az 1928-ban telepített park az ország első ilyen stílusú díszkertje, és alig húsz percre van tőlem, a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Iskola udvarán. A kertet teljesen felújították, így teljes pompájában lehet élvezni, potom 500 forintért.

A kertet egyébként maga Varga Márton, az intézmény alapítója tervezte és építette. A weboldal információi szerint a japán császári család tagja, Takamacu herceg és felesége 1931-ben fel is keresték a kertet, és ajándék növényeket is hoztak a messzi Japánból. Ezek közül még ma is látható az Orixa japonica, a Prunus serrulata ’Kansan’ utódja, továbbá a Wisteria sinensis, az Acer ginnala, a Hibiscus syriacus (teltvirágú alak) és a Prunus nana. A második világháborúban aztán súlyos károkat szenvedett a kert, majd az ötvenes és hatvanas években felújították, és a hetvenes évek elején újabb területtel bővítették, így ma már meglehetősen sok vonásában eltér az eredeti állapotától.

Az iskola fennállása óta tanárok, diákok nagy lelkesedéssel és gondossággal gyűjtötték és telepítették a növényeket, így tényleg  nagyon változatos és sokszínű növényállomány jött létre, több botanikai érdekességgel és különlegességgel.

A magas faj- és egyedszám illeszkedik a kert magját képező tórendszerhez, szikla- és kőcsoportokhoz, és az engem ezúttal  kevésbé érdeklő műtárgyakhoz. 

(Fotó: VM KASZK)

Alapja a közel 200 négyzetméter nagyságú, erősen tagolt partvonalú tórendszer, amelyek a „Vízesés”, „Kincseshajó”, „Teknőcsziget”, „Darusziget” valamint a „Semmiség óceánja” csodálatos nevű részekből állnak. Lépőköveken sétálhatunk át rajtuk, közben rejtett zugokat , érdekes növényeket deríthetünk fel. Apropó érdekességek, találunk egy lombhullató kínai mamutfenyőt is, aminek a története is különleges: miután a szakmai körökben kihaltnak vélt fajta néhány példányát 1944-ben, Kínában megtalálták, magcsere útján Magyarország is kapott továbbszaporítás céljára, ezekből nőt ilyen hatalmasra a zuglói darab.  A helyet tényleg érdemes alaposan bejárni, ha karantén után még mindig nem vágysz tömegekre, akkor pedig végképp ajánlom. Egy átdolgozott, stresszes hét után ideális hely lehet a lenyugvásra.

(Kiemelt kép: VM KASZK)