Vallásosabbak vagyunk válsághelyzet idején? Meghozhatja-e a lelki vezetők, gyülekezetek online jelenléte a vallási élet megújulását? Milyen egy gyülekezet, amelyik nem gyülekezhet? Lesz-e euforikus újrakezdés pünkösdkor? Vallási vezetőket és hívőket is megkérdeztünk.
Gyerekkoromban nem szerettem a húsvétot, általában a pacsuli kölnik miatt, amiből 15-20 adagot is kaphattam vidéki parókiánk teraszán, de olyan alkalom is akadt, amikor érettségi előtt a szépen (töltőtollal) kidolgozott tételeim váltak a locsolkodás áldozatává, mert az egyik osztálytársam szódásszifonnal akarta biztosítani a hagyományok fennmaradását. Felnőttként azonban már közelebb állt hozzám a nagyhét, mint a karácsony, különösen a nagypéntek drámája, nagyszombat csendje, hiszen mi értelme van halál nélkül az életnek, dráma nélkül a megkönnyebbülésnek, csend nélkül az ujjongásnak? Különösen kedves a nagyhét, mióta férjem barátai révén, többnyire nagycsütörtökön széder-vacsorán is részt vehetek, tehát nem hogy ökumenikus, egyenesen vallásközi szokott lenni nálunk a nagy tavaszi ünnep. Azért írom így, hogy ünnep és nem úgy, hogy ünnepek, mert valahogy összeér a kettő és jobban értem a „saját” keresztény ünnepem is, mióta a széder este is hozzátartozik. Ezért is volt nagy kérdés ezen a tavaszon: hogyan ünnepeljük a pészahot, a feltámadást és bármit két kisgyerekkel, hatvan négyzetméteren?
A saját tapasztalataim egészen üdítőek voltak: Zoom-on keresztül tíz nappaliban ülhettünk egy asztalnál, gyertyát gyújtottunk és elfogyasztottuk a páskavacsorát, húsvétkor pedig annyi online közvetítést nézhettem volna, ahányat csak akarok, akár panírozás közben is, de a széder esten felbuzdulva inkább saját kis liturgiát tartottunk a húsvétvasárnapi ünnepi asztal fölött. Mivel számomra igen különleges és bensőséges vallási élményt jelentett ez így, megkérdeztem néhány vallási vezetőt is, hogyan élték meg ezt a különös időszakot és hozhatnak-e szimbolikus újrakezdést az idei pünkösdi vagy a következő nagyobb ünnepek?
Guttenbergtől Zuckenbergig
„Nagyon gyors szemléletváltásra volt szükség. Azt szoktuk mondani, hogy a legnagyobb eszköz a reformáció idején az egyház megújítását illetően a könyvnyomtatás volt, szerintem többé-kevésbé kijelenthetjük, hogy ez a vírushelyzet nagy informatikai boomot hozott az egyházunkban. Nyilván a fiatalabb lelkészek felkészültebben tudtak átállni az online jelenlétre, de az idősek is gyorsan tudtak váltani. Így valóban több emberhez el lehetett jutni, főként eleinte” – foglalja össze tapasztalatait Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök.
Fabiny Tamás (Fotó: Csűry Csaba)
Ebből is kiderülhet, hogy a hazai keresztény egyházaknak és felekezeteknek évek óta fejtörést okoz a fiatalabb, aktív korú generáció megszólítása, és az is, hogy a közösségeik elöregednek. Megszokott életünk sok más területéhez hasonlóan, a hitélményt is átalakította a koronavírussal járó veszélyérzet, a bezártsággal járó stressz és elmagányosodás. Ezzel párhuzamosan – vagy éppen ezért – viszont egyre látogatottabbak lettek az online misék, istentiszteletek és lelki alkalmak.
„Nagyon tanulságos az, ahogyan a hitéleti kezdeményezéseink, projektjeink alakultak ebben az időszakban. Kezdetben a diákok részéről is nagy volt az igény az online kapcsolódásra, ugyanakkor a karantén ideje alatt nem tudtuk ezt a hatékonyságot fenntartani” – számol be tapasztalatairól Márkus Roland, aki a koronavírus-járvány idejére létrehozott kommunikációs csoportot segíti a piarista rend magyar tartományának iskoláiban. „Úgy látom, hogy már önmagában igazán különleges helyzetet teremtett az, hogy a hitéleti tevékenység ezúttal nem az iskolában zajlik, hanem összekapcsolódik az otthoni közeggel. Ezzel a diákjainkban talán az is formálódik, hogy a hit és vallásosság nem valami ››iskolás dolog‹‹, amit csak addig élünk, ameddig a közoktatásban tengetjük a napjainkat” – mondja Márkus, aki azt is elárulja, hogy online miseközvetítéseiket kezdetben ezres nagyságrendben követték. De személyes kapcsolódásra is adott lehetőséget ez az időszak: végzős piarista diákok lelkigyakorlatának egyik vezetőjeként azt is megtapasztalta, hogy minőségi megosztások, beszélgetések jöttek létre, különleges figyelemmel fordultak egymás felé a résztvevők, és meglepő őszinteséggel nyíltak meg a távolság ellenére, a személyes jelenlét lehetősége nélkül. „A kialakult helyzet személyesebb betekintést adott most egymás életébe, ami vélhetően fokozta az egymás iránti bizalmat is.”
Ételek, tárgyak, rítusok
Kelemen Katalint, a Szim Sálom progresszív zsidó hitközség rabbiját arról kérdeztem, hogyan telt az idei széder: „Inkább szomorú volt, hogy nem lehetünk együtt, mert ez a fajta spiritualitás, ami ennek az estének a sajátja, nehezen átélhető így. Rögtön láttuk, hogy rövidebbre kell venni ezt az alkalmat, mint a valóságos térben megtartottakat, hiszen a résztvevőknek sokkal nehezebb fókuszálni, kevesebb inger éri őket, és az is nagy kihívást jelentett, hogyan oldjuk meg, hogy a résztvevőknek az legyen az érzése, hogy valóban részt vesznek valamiben. Ezért igyekeztünk arra a részére koncentrálni a szédernek, ami tényleg a rítus, tehát a szimbolikus ételek, italok fogyasztására. A gyertya, a bor, a macesz, a széder-tál mindenkinél ki volt készítve, és ezeket egyidejűleg mindenki a saját otthonában elfogyasztotta. Az alkalmat pedig én vezettem két kántorral: az egyikük Szolnokon, a másikuk Jeruzsálemben, én pedig Budapesten jelentkeztem be. Végül mégis személyessé tudott válni az alkalom, üdvözölhettük egymást személyesen és előtte-utána, kicsit beszélgettünk” – foglalja össze tapasztalatait Magyarország egyetlen női rabbija, a körülbelül száz résztvevővel, Zoom-on keresztül megtartott ünnepről. A további ünnepek – köztük az ezekben a napokban tartott Savout is – szintén online formában mennek majd tovább: az ő közösségük személyesen szeptemberben találkozik majd újra.
Széder a kaliforniai San Anselmoban 2020 április 8-án. (Fotó: Ezra Shaw/Getty Images/AFP)
Pünkösd: „Nem lesz euforikus az újrakezdés”
Magyarországon az evangélikus egyház hirdette ki elsőként az istentiszteletek látogatásával kapcsolatos korlátozások bevezetését. Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök elmondása szerint, neki is elcsuklott a hangja, amikor ezt egy utolsó személyes, templomi szolgálat alkalmával be kellett jelentenie. Ugyanakkor most is óvatosságra int: a nyitásnak nagyon fokozatosnak és óvatosnak kell lennie, hiszen az aktív templomba járók jelentős része a legveszélyeztetettebb korosztályba tartozik. Szerinte a lelkészek példásan álltak át az online alkalmakra, még az idősebbek is megtalálták a módját. Az online közvetítések elterjedésével eleinte ők is kimagasló számokat tapasztaltak, és mint mondja, bizonyára többen érkeztek a szekulárisabb körből, akik templomba nem feltétlenül mennének el, de otthon érdeklődésből belenéznek egy-egy közvetítésbe. Ugyan múlt héten újra nyitottak az evangélikus templomok is, az evangélikus püspöki tanács által kiadott közleményben szorgalmazzák, hogy a veszély nem múlt el, ezért az istentiszteleteken minden olyan liturgikus elem maradjon ki, amelyik érintkezéssel jár – így az Úrvacsora-vétel vagy a kézfogás is.
Hívek a székesfehérvári katolikus Prohászka Ottokár templomban tartott vasárnapi szentmisén 2020. május 24-én. A koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások után a templomban ez az első alkalom, amikor a hívek is jelen lehetnek a vasárnapi szentmisén. (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
„Igyekeztünk felkészíteni a kollégákat arra, hogy ne számoljanak euforikus újrakezdéssel, hiszen a legveszélyeztetettebb korosztály teszi ki a templomba járók nagy részét. Ennek ellenére volt olyan kolléga, aki azt mesélte, hogy amikor először bevonult a templomban és letérdelt az oltár előtt, elsírta magát, tehát valamifajta katarzist így is átélhetünk” – mondja az elnök-püspök, aki az újrakezdés szempontjából fontosnak tartja azt a pünkösd hétfői ökumenikus istentiszteletet is, amelyet Erdő Péter bíborossal és Szabó István református püspökkel közösen celebrálnak majd a budavári Mária-templom romjainál.
„Ebben az évben az is böjtölt, aki eddig sosem”
Tehát itthon is rengeteg lelkész, pap és vallási vezető találta meg a módját annak, hogyan pótolható a közösség az online térben.
Volt, aki az olasz erkélykoncertek mintájára ismertebb gyülekezeti énekekből balkonéneklést hirdetett meg minden este hét órára, volt, aki rendszeres testmozgás fontosságára hívta fel a figyelmet a liturgikus mozdulatok gyakorlásával, de nem maradnak el a női körök, biblia- és ifjúsági órák alkalmai sem, sokszor ezek is látogatottabbak voltak, mint máskor. Volt, aki az utcáról prédikált a magányos hívek házai előtt, vagy aki biciklivel járta körbe a híveket és dobta be a gyülekezeti újságot. Volt olyan gyülekezet, ahol telefonos lelkisegély-szolgálatot szerveztek az egyedül élő idősek számára.
„Abban biztos voltam, hogy meg kell őrizni a kapcsolatot. Azért mondom, hogy őrizni, mert az online térben most mindenki számára kinyílt a világ. Előadások, koncertek, színházi bemutatók lettek elérhetőek otthonról. Ezért nagyon fontosnak tartottam, hogy ebben az időszakban, amikor be kellett zárni a templomot, megtaláljuk a rendszeres kapcsolattartás új formáit. A gyülekezet a templomon kívül is van, létezik, ezért kellett megtalálnunk a módját, hogyan segíthetjük a gyülekezet tagjait abban, hogy a hit, az istenkapcsolat továbbra is erőforrás legyen számukra” – meséli Horváth-Csitári Boglárka pestszentimrei evangélikus lelkész. Egyik gyülekezeti tagja pedig így értékeli az idei tavaszi ünnepeket: „Ebben az évben az is böjtölt, aki eddig sosem. Az üzenet, hogy ebbe hosszas szenvedés után belepusztulhatsz, meghalsz egyedül a szeretteid nélkül, az hiszem sok embernek átjött. Vajon fel tudunk ebből támadni? Megélhetjük pünkösdkor közösségeink újjászületését, ahogyan az első pünkösdkor megélték? Ezek a kérdések foglalkoztatnak.”
(Kiemelt kép: Hívek az újonnan megnyitott Szent Péter téren, Rómában, május 24-én. A vasárnapi pápai áldás továbbra is csak streaming közvetítésben volt nézhető, ám a végén Ferenc pápa megjelent röviden az egyik ablakban. Getty Images)
