Apját, Woody Allent is annak tartja, és jogászként, újságíróként hisz a testvérének, Dylan Farrow-nak, aki hosszú évek óta gyermekmolesztálással vádolja a világhírű rendezőt. A most 32 éves Pulitzer-díjas újságíró mégsem a családi botrányok mentén és az apja ekézésével szerzett magának hírnevet, hanem azzal, hogy a másik filmes mogult, Harvey Weinsteint megszorongatta, de munkájával sokat hozzátett ahhoz is, hogy mára megrengett a befolyásos szexuális zaklatók teljhatalma. Sőt, majdnem sikerült elkaszálnia az apja áprilisban megjelent önéletrajzi regényének publikálását is, ami szerinte nem más, mint a nagy hatalmú predátorok egyik önmosdató módszere”
Tudja, miről beszél, hiszen ő volt az, aki a Harvey Weinstein botrányt tovább dagasztotta, cikkét hosszú hónapok nyomozómunkája előzte meg, és sokan – köztük a korábbi munkahelye, az NBC vezetői is – megpróbálták leállítani, amikor látni lehetett, hogy ez a cikk nagyot fog robbanni, és sok befolyásos férfit maga alá temethet. Ronant viszont nem lehetett leszerelni, Weinstein több áldozatát is megszólaltatta, neki beszélt többek között Asia Argento, az olasz rendező, Dario Argento lánya, Emma de Caunes francia színésznő, Ambra Battilana Gutierrez volt Miss Italy-döntős modell, Rosanna Arquette és az Oscar-díjas Mira Sorvino. A cikk végül a New York Times hasábjain jelent meg, ahol korábban az az ominózus anyag is debütált, amely Harvey Weinstein filmproducer által elkövetett szexuális abúzusokról szólt, és amelynek hatására a #metoo-mozgalom is elindult.
A saját kiadóját is megszorongatta
A cikk nyomán felduzzadt Weinstein botrány, és az egyre intenzívebb #metoo-mozgalom az apjának, Woody Allenek is betett, aki már hosszú évekkel ezelőtt elkezdte írni önéletrajzi regényét, de a publikálás nem ment olyan könnyen, hiszen a #metoo újra ráirányította a figyelmet az évtizedekkel ezelőtti gyermekmolesztálás vádjára. Allent 1992-ben vádolta meg Mia Farrow (akivel hosszú évekig egy párt alkottak) azzal, hogy az akkor hétéves nevelt lányát, Dylan Farrow-t szexuálisan molesztálta. Farrow – aki már felnőttként 2014-ben egy nyílt levélben is megismételte a vádakat – a mai napig kitart állítása mellett, amelyet a rendező tagad.
Az ügyben két független vizsgálatot is lefolytattak még az 1990-es években, de Allen ellen soha nem emeltek vádat. Ugyanakkor az utóbbi botrányok megtépázták a hírnevét, már nem mindenki hajlandó vele együtt dolgozni. Számos híresség elhatárolódott a rendezőtől, köztük Timothée Chalamet, Greta Gerwig, Colin Firth, Ellen Page és Michael Caine. A filmjei iránt is megcsappant a kereslet, de a könyvének kiadatása is akadozott, nem nagyon volt olyan kiadó, aki örömmel vállalta volna a publikálást. Két éve az Amazon hátrált ki a könyv majdani forgalmazásából, és állítólag számos kiadó visszautasította a kéziratot.
Az ügy pikantériája (az egyik), hogy a Hachette (a kiadó, aki eredetileg a könyvet publikálta volna) egy másik leányvállalata, a Little Brown épp nemrégiben adta ki a fiának, Ronan Farrow-nak a #metoo kapcsán megírt Catch and Kill című kötetét is.
Farrow évek óta kiáll testvére, Dylan állítása mellett, és szemrebbenés nélkül a kiadóját is választás elé állította: vagy kiadják az apja könyvét, viszont akkor tőle elbúcsúzhatnak, vagy elállnak a gyermekmolesztálással vádolt rendező önéletrajzi regényének publikálásától, és marad.
A Hachette vezérigazgatója, Michael Pietsch a The New York Timesnak azzal magyarázta a döntését, hogy a kiadó dolga az, hogy segítsék a szerzőnek elérni azt a célt, amiért megírta a könyvet. Ronan Farrow ezzel kapcsolatban egészen más véleményen volt, szerinte ugyanis a könyv publikálásával segítik, hogy a bántalmazó férfiak tisztára moshassák magukat. Ronan joggal sérelmezte, hogy a kiadó úgymond a háta mögött egyezkedett Allennel, azzal a férfival, aki a testvére állítása szerint zaklatta őt kislányként, és akiről Ronan maga is ír a könyvében annak kapcsán, hogy a szexuális ragadozók a pénzükkel és hatalmukkal hogyan kerülik el a szexuális visszaélés elszámoltathatóságát. A Hachette kiadó végül elállt a tervezett publikálásától, de ehhez arra is szükség volt, hogy Farrow családtagjai, és maga a kiadó alkalmazottai is tiltakozzanak ellene. De a könyv így sem maradt Allen fiókjában, az Apropos of Nothing című vitatott művet az Arcade Publishing könyvkiadó dobta piacra ez év tavaszán. A könyv kiadójának társalapítója, Jeanette Seaver azt mondta a The Hollywood Reporternek, hogy jobbnak látták, ha engednek szóhoz jutni egy tisztelet övezte művészt, ahelyett, hogy azoknak engednének, akik el akarják hallgattatni. Ezzel szemben az érintettek és az aktivisták úgy vélték, hogy a könyv megjelenése ékes példája annak, ahogy hatalommal, pénzzel mindent el lehet érni (gondoljunk csak Jeffrey Epstein-re, aki befolyásos kapcsolataival hosszú kiskorú lányokat prostituált nagyobb következmények nélkül)/, így arra is lehet megoldást találni, hogy a híres erőszaktevők elnyomva az áldozatok hangját, saját igazukat minél szélesebb rétegekhez eljuttassák. Ugyanakkor a kiadó érvei sem elhanyagolhatók: hiszen az ártatlanság vélelme mindenkinek jár, ráadásul a rendező ellen felhozott vádakat ejtették, bár a szakértői vélemények itt-ott ellentmondásosak voltak. Egy pszichológus szakértő például, aki Allent is kezelte, azt vallotta, Allen kapcsolata Dylannel valóban „helytelenül intenzív” volt, de nem tapasztalt benne semmiféle szexuális motivációt… A Dylant vizsgáló orvos pedig úgy vélte, a gyerek sérülhetett attól a stressztől, amelyet az „egészségtelen” otthoni környezet gyakorolt rá, így végül fixálódhatott a fejében a történet. Másrészt felmerült, hogy a gyerek az elmondott történetet előre begyakorolta, bár az orvos hozzátette, nincs kézzelfogható bizonyíték arra, hogy Mia Farrow tanította volna be a vallomást – olvasható az Index egyik korábbi cikkében, amely részletesen elmagyarázza, hogy Woody Allen ügye miért nem olyan egyértelmű, mint például a Weinstein botrány.
Nem éppen jó családi viszony
Az apa és fia közötti kapcsolat évekkel ezelőtt megromlott. Korábban meglehetősen sok időt töltöttek együtt, amikor még Mia Farrow és Woody Allen egy párt alkottak. Sosem házasodtak össze, sőt, még csak élettársak sem voltak, hiszen külön éltek. A kapcsolatuk akkor ért véget, amikor 1992-ben kiderült, hogy a filmes viszonyt folytat Mia Farrow örökbefogadott, Soon-Yi nevű lányával. 1997-ben, amikor Soon-Yi és Allen összeházasodtak, az akkor még nagyon fiatal Ronan Farrow a kirobbanó drámát annyival kommentálta: „Az apám elvette a nővéremet, vagyis egyszerre vagyok az ő fia és sógora is egyben. Ez egy elég súlyos erkölcsi vétek” – mondta. (A teljes képhez hozzátartozik, hogy Soon-Yi Previn nem Woody Allen lánya/mostohalánya volt, valójában Mia Farrow és másik exférje, André Previn karmester-zeneszerző adoptálta őt Dél-Koreából.)
Farrow pár évvel ezelőtt is kiállt a testvére mellett: Woody Allen épp a Café Society című filmjét mutatta be Cannes-ban, amikor az újságíró a Hollywood Reporteren reagált Dylan Farrow nyílt levelére. Testvére írása a New York Times-ban jelent meg, ebben sokkoló részletességgel beszél az általa feltételezett gyermekkori abúzusról:
„Azt mondta, hogy feküdjek hasra, és játsszak a bátyám elektromos vonatával. Ezután pedig szexuálisan inzultált. Beszélt hozzám, miközben csinálta, suttogott a fülembe, hogy jó kislány vagyok, ez a mi titkunk marad, és ha jó leszek, akkor elvisz Párizsba, és sztárt csinál belőlem a filmjeiben.”
Erre reagált Farrow egy cikkben a Hollywood Reporter oldalán, amelyben többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy a médiamunkások a filmfesztiválokon/díjátadókon nagyvonalúan kikerülik a szexuális vádak boncolgatását, mondván ezek az események nem ezeknek a „kínos” kérdéseknek a színtere. Arról is beszámolt, hogy a nővérének mennyire nehéz volt olyan újságot találni, amely hajlandó lehozni a nyílt levelét, és ezzel vállalja a konfrontációt egy olyan széles kapcsolati rendszerrel rendelkező, emberrel, mint Woody Allen. A New York Times végül ezer karaktert biztosított Dylannak, de levelét egy óvatoskodó felvezető cikkbe ágyazta. Ronan Farrow egyébként a saját felelősségéről is ír, kifejezi mennyire szégyelli, hogy hosszú évekig elhatárolta magát a családjának történetétől, attól félve, hogy majd ez határozza meg a karrierjét.
Ezért sokáig hivatalos platformokon nem is állt ki a testéve mellett, sőt, még 2014-ben is arra biztatta, hogy ne álljon újra a nyilvánosság elé. „Szégyellem magam ezért én is” – írja, és azt is bevallja, hogy habozott, amikor a Hollywood Reporter felkérte, reagáljon a testvére levelére. Attól félt ugyanis, hogy a megjelent cikke újabb támadássorozatot indít el a testvére, az anyja és saját maga ellen. Ahogy az a szexuális áldozatokkal lenni szokott, Dylan állításait is folyamatosan megkérdőjelezték: kislányként számtalan alkalommal el kellett mondania, mi történt vele. Ez pedig az áldozatokra (és ez érvényes lehet Dylanre is, amennyiben tényleg megtörtént az abúzus), akiknek újból és újból el kell mondaniuk, mit tettek velük, újra traumatizáló hatással bír.
Az Allen védelmezőinek narratívája szerint az egész csak azért lett kitalálva, mert Mia Farrow nem tudta elfogadni, hogy elhagyták, a gyermek vallomása nem más, mint az elhagyott az asszony bosszúhadjáratának a része.
Ez szintén gyakori hozzáállás a szexuális erőszak áldozataival szemben, de azt jó tudni, hogy a nemi erőszak miatti hamis bejelentések aránya körülbelül 2-2,5% – nem több, mint a többi bűncselekmény esetében.
És ugyan váláskor felmerül néha a szexuális abúzus gyanúja, de a felmérések szerint az esetek 99%-kában valós események alapján joggal feltételezi az anya, hogy abúzus történt. Ugyanakkor az is igaz, hogy Mia Farrow a vádat a gyerekelhelyezési per kellős közepén fogalmazta meg, miután többször megfenyegette Woody Allent, hogy alaposan megleckézteti. Ezzel szemben Farrow Catch and Kill című könyvében kifejti, hogy az apja nem idegenkedett attól, hogy fenyegetéssel, lejáratással elhallgattassa azokat, akiknek lett volna mondanivalójuk az esettel kapcsolatban. Míg Allen azt írja életrajzi memoárjában, hogy egy ujjal sem nyúlt a lányához, addig Farrow részletes képet fest arról, hogy a Weinstein-féle ragadozók, milyen eszközöket vetnek be, hogy elkerüljék a felelősségre vonást. Azt írja, hogy Allen magánnyomozókat eresztett az ügyében nyomozó hatósági tisztviselőkre, és szerinte ennek a hatására lettek ejtve a vádak. Arról is beszámol, hogy apjához hasonlóan Weinstein is felbérelt egy izraeli nyomozócéget vádlóinak, Farrow-nak a nyomon követésére és átvilágítására, hátha találnak valami kompromittálót, amit felhasználhatnak ellenük. A fiatal újságíró arról is írt, hogy azt érezték, követték őt, több forrás pedig óvatosságra intette. Érthető, hogy Farrow jelentéseinek másolatát és a bizonyítékokat egy széfbe helyezte el, arra az esetre, ha bármi történne vele, és ahogy közelebb került a történet közzétételéhez – mint egy kémfilmben – elköltözött a lakásából egy barátjának „biztonságos házába”. Az Ap News azt írja a könyvéről szóló cikkben, hogy Farrow műve érzékletesen feltárja a széles körben elterjedt visszaéléseket, és részletesen bemutatja, hogy hatalommal, pénzzel milyen eszközökkel elszámoltathatóságot.
A Pulitzer-díjas újságíró érdemei vitathatatlanok, ami a szexuális zaklatások elszámoltathatóságát illeti, a #metoo-mozgalom pedig rámutatott, hogy a szexuális zaklatás tömeges jelenség. A dominóeffektus viszont együtt járt azzal is, hogy minél több ügy került elő, egyre inkább kezdtek összemosódni a hatalmi pozícióból elhallgattatott bűncselekmények, és olyan esetek, amik nem törvénytelenek, vagy amikben nem teljesen tisztázott, hogy pontosan mi történt. Ilyen például Woody Allen esete, mellyel kapcsolatban – még ha az aranyszabály az is, hogy egy gyermekáldozatnak hinni kell –, nem lehet biztosan állítani, hogy a vádak igazak, hiszen az ügynek számos visszás pontja van, és a rendező, Woody Allen jogilag tiszta.
(Kiemelt kép: Ronan Farrow, forrás: Getty Images)