Mi történt?

22 éve pontosan ezen a napon adta le az HBO a Szex és New York első részét.

Miért fontos ez?

A 2004-ig futó sorozatot sokan utálták, mások istenítették, az azonban kétségtelen, hogy sok mindent megváltoztatott, amit az egyedülálló nőkről és a párkapcsolatokról gondoltunk.

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

• Miért illethető kritikával a sorozat nőképe?
• Miben hozott fordulatot és milyen elvitathatatlan érdemei vannak?

„Isten hozott az elveszett ártatlanság korában” – köszönti a nézőt Carrie Bradshaw, a New York-i szingli rovatszerző, aki rögtön az első epizódban tabudöngető projektbe kezd: elhatározza, hogy megpróbál „úgy szexelni, mint a férfiak” – érzelmek és kötődés nélkül. Túl azon, hogy 22 év után ez a felvetés mennyire sértően hangozhat a férfiak szempontjából is, hiszen ma már talán az is látszik és sokan közülük is belátják, hogy „elcseszett” kapcsolataink töredezettségét nem az fogja meggyógyítani, ha a nők is lelketlen, teljesítménykényszeres szexuális ragadozók lesznek, hanem az, ha a férfiak el tudják sajátítani az ön- és társas gondoskodás mikéntjét a mérgező, sokszor elnyomó minták helyett.

„Hogy süllyedtünk ilyen mélyre?”

Kérdezi szintén Carrie, szintén az első részben. Ez a saját életmódját is kritikusan szemlélő belső hang aztán végig kíséri a főhős szövegeit és narrációit is, amelyek valahol mindig a felszabadultság és a kínlódás közötti érzelmi skálán mozognak. Emiatt talán kicsit könnyebb megbocsátani egy sor olyan furcsaságot, ami miatt a sorozat érzésem szerint mégsem tudott kitörni abból a szereprepertoárból, amiből ki szeretett volna. Bár látszólag a nők felszabadításáról szólt, valójában Carrie és három barátnője másról sem beszélgettek, mint szexről és férfiakról, holott mindhárman meglehetősen érdekes foglalkozást űztek. Ez egyfelől megerősítette azokat a sztereotípiákat, amelyeket meg kívánt ugrani, tudniillik, hogy egy a nő nem csak a férfi viszonylatában lehet érdekes. Emellett olyan életmódot közvetített, ami vélhetőleg ma is nagyon kevés nő számára hozzáférhető ezen a bolygón: a késő délelőtti brunchok, a drága kávék, a zavarba ejtően drága cipők és ruhakollekciók, a hajnalig tartó mulatások és az a rengeteg taxizás valóban vonzóvá teszi a szingli életformát, de az anyagi biztonsággal járó és emiatt felszabadult egyedüllét kevesek kiváltsága. Mindez talán összefügghet azzal is, hogy a másik eltárgyiasítása (esetünkben a főszereplő férfiak eltárgyiasítására tett kísérlete a nők eltárgyiasításának korszaka után) nem a pozíció és a hatalom sajátossága-e? Arról nem is beszélve, hogy az egész sorozat meglehetősen torz képet fest arról, hogy mit is csinál valójában egy újságíró.
Mindezekkel együtt vannak a sorozatnak valóban elvitathatatlan érdemei, ami miatt ma is érdemes újra elővenni. Megmutatta például, hogy a nők szexuális tárgyként kezelése előbb-utóbb visszaüt: mi történik, ha a nők az ágyban is úgy kezdenek el viselkedni, mint a férfiak, nem csak a munkahelyükön? Mi történik, ha a nő is használja a férfit? Mennyire mélyre lehet süllyedni az alkalmi viszonyok, egyéjszakás kalandok láncolatában, ha az egész nem más, mint egy kétségbeesett tapogatózás a felnőtt, érett párkapcsolat felé – ami aztán el is érkezik a végén.

Fordulatot hozott abban is, hogy megmutatta: a szexualitás kifigurázható, lehet és szabad róla beszélni, ami csökkenti a kiszolgáltatottságot is.

Szintén nagy érdeme a sorozatnak, hogy a női összetartás és szolidaritás egyik szimbóluma lett, midőn a négy különböző foglalkozást űző és teljesen különböző karakterű főszereplőt tűzön-vízen, konfliktusokon és kríziseken át is együtt mutatja be, és amellett teszi le a voksát, hogy egyedül vagy párban, de értékes és életmentő kapcsolatok nélkül mind elvesznénk.

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!

(Kiemelt kép: Afp)