70 fölött is a csúcson lenni – Bob Dylan 79 évesen új albummal jelentkezett

Az amerikai folklegenda friss és előremutató lemezzel jelentkezett. Ezzel nincs egyedül, sokan tettek így hetven éves koruk környékén.

Mi történt?

Bob Dylan 79 évesen új lemezt adott ki, a sorban 39. album címe Rough and Rowdy Ways.

Miért fontos?

Mert a zenész-költő 8 éve nem adott ki saját dalokat (előző 3 lemeze feldolgozáslemez volt), és sokan ezt tekintik a búcsúnak, pedig a műből az derül ki, Dylannek nagyon is van még mondanivalója.

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

  • Miért olyan fontos Bob Dylan, hogy irodalmi Nobel-díjat is kapott?
  • Milyen az új album?
  • 70 körül is lehet igen fontos lemezt készíteni, összeszedtük kedvenceinket.

Ki ne ismerné a 79 éves, reszelős hangú énekest, aki csaknem hat évtizede van a pályán? Bob Dylan egyszerre prófétai hangú, a társadalmi változásokra reflektáló folkénekes és költő, Amerika krónikása, aki 2016-ban irodalmi Nobel-díjat kapott az amerikai dalköltészet megújításáért. A 60-as évek Greenwich Village-i folkszíntérből emelkedett egy nemzet hősévé és formálta saját képére a folkzene hagyományait úgy, hogy mindig hű maradt magához: szenvedélyesen megénekelte a polgárjogi mozgalmak ügyeit, a társadalmi igazságtalanságokat, a háborúkból profitálókat, sőt még a hagyományos állattenyésztés és bányászat ellehetetlenítését is, illetve egy szegregáló egyetemet is, nyíltan kijelentette, hogy egyik múzsája bizony a kannabisz. A zenei magazinok szeretik azt írni Dylanről, teljesen jogosan, hogy nem sok kortárs szerző rendelkezik ilyen hatalmas és nagyívű életművel, mint ő, ráadásul úgy, hogy az egyszerre tűnjön régiesnek, de végig modernnek is.

A legenda még nem fáradt 

Lehetett kócos hajú hobó, akinek szájából cigaretta lóg, bőrdzsekis rocker, hősszerelmes, konzervatív vagy lázadó, megtért zsidó vagy megtért keresztény, író és festő, egy a lényeg: Bob Dylan maga az élő legenda. Az pedig, hogy élő legendák 79 évesen új albumot adnak ki, nem sűrűn fordul elő. Most megtörtént, néhány napja megjelent a country-s, bluesos Rough and Rowdy Ways, a sorban 39. Bob Dylan album, három évvel az előző lemez után. A Triplicate feldolgozásokat tartalmazott, ahogyan az azt megelőző két album is, utoljára tehát 2012-ben jelentkezett saját számokkal a zenész. Azt hinné az ember, hogy ennyi kihagyás után, 79 évesen már amolyan búcsúzó hangulatú dalokat készít valaki, de nem úgy Dylan – a dalokban nyoma sincs egy öregembernek, és emiatt szeretik legjobban a kritikák is.
A New York Timesnak nemrég adott interjújában Dylan egyelőre annyival intézi el a halál kérdést, hogy „minden ember, függetlenül attól, hogy mennyire erős vagy hatalmas, esendő, amikor a halálról van szó”. Aki Dylan rajongó volt, Rough and Rowdy Wayst is imádni fogja, aki pedig nem, nyugodtan meghallgathatja, érdemes a szövegkönyvet is mazsolázgatni, megéri – nem véletlenül kapott irodalmi Nobel-díjat a zenész-költő. Rögtön az első dal teljesen hátborzongató, amivel megint csak bebizonyítja Dylan, hogy nem véletlenül nevezik prófétikus költőnek, hiszen a Murder Most Foulban szó van a Kennedy-gyilkosságtól kezdve az amerikai társadalom fegyverproblémáján és az erőszakon át az antikrisztusig, miközben megszámlálhatatlan popkulturális utalással fűzi egésszé mondanivalóját – kísérteties jelentést adva ezzel a George Floyd gyilkosság után elszabadult indulatoknak.

70 körül poptörténetet írni

Az 1950-es és 1960-as években, amikor a rock’n’roll megvetette lábát a popkultúrában, még nehéz lett volna elképzelni, hogy a műfajban nemcsak fiatalok, hanem életük kései éveiben járó zenészek is alkothatnak jelentőset. Persze sokat segített az ügyön, hogy az akkori fiatalok megöregedtek és zenélni vágyásuk sem hagyott alább, így egy sor alkotó készített pályájának vége felé fantasztikus lemezeket. Sokuk természetesen az elmúlást és a halál témáját járja körül, de sokuk tele van élettel, sőt még szexszel is. Álljon itt három remek példa arra, hogy 70 körül is simán lehet zenetörténetet írni. (Szubjektív válogatásunk hármasa előre eltervezett szándék nélkül valahogy mind búcsúlemez lett, de annyi baj legyen.)

Johnny Cash: American IV. (2002)

A country első rosszfiúja egy legendás karrier után az 1994-ben kiadott American Recordingsszal új korszakba lépett és Rick Rubin producer támogatásával újraalkotta önmagát. Onnantól kezdve megbánással és keserű igazságokból összefűzött dalokkal jelentkezett. A 2002-es American IV: The Man Comes Around című album egy szikár hangú mestermű volt, egész sok feldolgozással, ezen található az akkor hatalmas slágerré váló Nine Inch Nails feldolgozás, a Hurt, és a Depeche Mode feldolgozás, a Personal Jesus is. Egy évvel később halt meg, 71 éves korában.

Leonard Cohen: You Want It Darker (2016)

Leonard Cohen dalai gyakran érzelmileg súlyos, igen komplex lírai darabok, amelyek gyakorlatilag közelebb állnak a költészethez, mint a dalírás hagyományaihoz. Azt hihetnénk, itthon nem volt népszerű, épp az említett jellegzetességei miatt, de amikor 2009-ben végre Magyarországra látogatott, a Papp László Sportaréna csordultig megtelt rajongóival. You Want It Darker című albuma a kanadai művész 82. születésnapja után egy hónappal és egy hónappal halála előtt jelent meg. Cohen idős, rekedt hangja még jobban kiemeli a poétikus számok mondanivalóját, a címadó dalt mintha saját temetésére írta volna. „Készen állok, uram” – suttogja.

David Bowie: Blackstar (2016)

David Bowie-ról lehetetlen röviden írni: legyen elég annyi, hogy öt évtizedes alkotói pályája során gyakorlatilag mindenre hatás gyakorolt. Nemcsak a zenére, de a divatra, képzőművészetre is, új műfajokat, új zenei és vizuális nyelvet teremtett, nélküle ma teljesen más lenne a popkultúra. A popzene kaméleonja 2003-ban szívrohamot kapott, így a rajongók legnagyobb rémületére egy darabig úgy tűnt, hogy az abban az évben kiadott Reality lehet az utolsó Bowie album. Szerencsére nem így történt, hiszen 2013-ban kijött a remek The Next Day, és végül 69. születésnapján (január 8-án), halála előtt két nappal a Blackstar, ami kétségkívül akkora mestermű, hogy azokkal is megszeretteti Bowie-t, akik előtte idegenkedtek tőle. A májdaganatban szenvedő zenész ezen az albumon olyan gyönyörűen néz szembe a halállal, hogy abba még belegondolni is hátborzongató, nem hogy meghallgatni.

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!