Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a lap tartalmából:
Van képünk hozzá
Már egy ideje töprengek azon, hogy mi a jobb, ha az ember a fotókon néz ki jobban, vagy a való életben. Azaz melyik a jobb, ha pozitív vagy negatív csalódás ér valakit a személyes találkozáskor egy olyan emberrel kapcsolatban, akit addig csak fényképről ismert? Ha így tesszük fel, akkor a kérdés persze könnyen megválaszolható: sokkal jobb a pozitív csalódás, azaz az olyan felismerés, hogy „jé, ez nem is néz ki olyan borzalmasan, mint a fotóin!” A kérdés azonban nem ilyen egyszerű, amint jól tudják ezt azok a sztárok, akik a rajongóik túlnyomó többségével személyesen soha nem találkoznak. Így elmarad az igazság pillanata, és egy életen keresztül fenn lehet tartani egy álomképet, ami aztán remekül forintosítható.
De nem csak ezért lehet fontos, hogy milyen képet mutatunk önmagunkról. Hanem az első benyomás miatt is, ami nagyon sokáig (akár örökre) elkísérheti az embert, még olyankor is megmaradva, amikor már rég kiderült, hogy nem is igaz. Az e heti lapszámban bővebben foglalkozunk az önmarketinggel vagy énmárkaépítéssel. Ez röviden azt jelenti, hogy önmagunkat ugyanúgy el kell tudnunk adni a munkaerőpiacon, mint egy terméket vagy szolgáltatást a kereskedelemben. Kiemeljük az előnyös tulajdonságainkat, a hátrányosakat pedig, khm… hát elhallgatjuk. Vagy másképpen fogalmazva megpróbáljuk elképzelni, a kommunikációs csatorna túloldalán helyet foglaló mit akarhat látni és hallani, és igyekszünk magunkról azt kommunikálni. (A tapasztalat szerint a keretek ilyenkor rugalmasan tágíthatóak.) A ma oly népszerű közösségi oldalaknak valójában ez az igazi tartalmuk: az énmárkaépítés. Bármivel, amit felteszünk, megosztunk, lájkolunk a saját oldalunkon, azt szeretnénk elérni, hogy azon keresztül ítéljenek meg minket. Mindig is szerettük volna befolyásolni, hogy mások mit gondolnak rólunk, ez alapvető emberi tulajdonság. Viszont erre a vágyunkra rátelepülve a Facebook és az Instagram teremtett lehetőséget arra, hogy önmagunkra mint termékre tekintsünk – egy újabb lépéssel még inkább elidegenedve valódi énünktől.
De hogy tényleg nincs semmi új a nap alatt, csak a technológia – a médium – változik, arra hadd hozzam ide példának az egyszeri nagymama esetét, akit nagyon megdicsért a barátnője, hogy milyen szép az unokája.
– Az hagyján – felelte erre a nagymama –, látnád csak a fényképeit!
Krúdy Tamás, vezetőszerkesztő
