Bárcsak jelen időben íródhatna ez a cikk, mert az azt jelentené, hogy Townsend még mindig él és alkot, de sajnos ez már hat éve nem így van. Nagy-Britannia egyik legkedveltebb írónője nálunk is azzal szerzett hírnevet, hogy megalkotta Adrian Mole karakterét, és gyakorlatilag egész életében vezette a fiú/férfi naplóit. Ennél azonban többet is letett az asztalra, összességében egy nagyon erős életművet, amely időtálló, univerzális és rendkívül szórakoztató, miközben van mélysége.
De persze kezdjük az origónál, azaz Adrian Mole-nál. Aki esetleg nem ismerné, Adrian Mole egy olyan karakter, akit 13 és ¾ éves korában ismerhetett meg a nagyérdemű. Egy kicsit merev, kicsit mániákus, de nagyon érzékeny, és saját megítélése szerint rendkívül intellektuel vidéki figura. „Adrian Mole, c’est moi” – mondta az Irish Timesnak adott interjújában az írónő, így aki olvasta az Adrian Mole naplókat, és töviről hegyire ismeri a karaktert, az kicsit a szerzőt is ismeri. Adrian Mole egyébként eredetileg egy rádiójáték főhőse lett volna, és a karaktere már a szerző 14 éves korában megszületett. A nyolcvanas években ez volt Nagy-Britannia legnépszerűbb fikciós sorozata, összes kilenc rész jelent meg belőle.

Részlet A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója című sorozatból. (Forrás: youtube)

Ugyancsak nagyon nagy sikerű könyve volt a The Queen and I című, amely 1992-ben jelent meg, és érthetetlen módon sosem fordították magyarra. A kötet tulajdonképpen a szerző republikánus gondolatait szedi csokorba, úgy, hogy közben mérhetetlen szimpátia rajzolódik ki a királyi család iránt. Mind az Adrian Mole naplókból, mint a szóban forgó sikerkönyvből készült színpadi változat, amelyek nagy sikerrel futottak a londoni West Enden.

A benzinkútról a színfalak mögé

Townsend gyerekkora nem volt az a klasszikus felhőtlen gyerekkor. Egyik legextrémebb mozzanata valószínűleg az volt, amikor szemtanúi voltak néhány társával egy iskolás lány meggyilkolásának. Az elkövetőt különben 1953-ban kivégezték, ő volt a leicesteri börtön utolsó kivégzettje. A kamasz Sue 14 évesen abbahagyta az iskolát, és egy benzinkútnál kezdett dolgozni. 1964-ben hozzáment egy Keith Townsend nevű munkásemberhez, és gyors egymásutánban szült három gyereket, majd hét év házasság és egy válás után három kisgyereket kellett egyedül nevelnie, nagyon nagy szegénységben.

A nagyfia 13 éves korában megkérdezte, ők miért nem járnak hétvégente az állatkertbe, mint más családok. Townsend úgy emlékszik vissza, hogy ez volt az a pont, amikor igazából nekiállt az Adrian Mole naplónak.

Elkezdett kutatásokat végezni a kamaszok között, és önkéntes munkát is vállalt egy ifjúsági klubban. Épp egy tematikus kalandparkban önkénteskedett, amikor felfigyelt a kenutanfolyam vezetőjére, aki később a második férje lett, és született egy közös gyerekük is.
A második férje volt az, aki bátorította, hogy lépjen be egy író körbe, amelyet a Phoenix Színház működtetett Leicesterben. Kaptak egy feladatot, mindenkinek kellett egy rövid színdarabot írnia. Hat hetük volt rá. Townsend hat héten keresztül egy sorral sem haladt, hanem az utolsó éjszaka írta meg Womberang című drámáját, amely egy nőgyógyászati rendelő várójában játszódik. A színház azonnal leszerződtette. Ekkor a harmincas évei elején járt. Ebben az időben ő is számos sikerdarabot írt, és másokat is tanított, mentorkodott. Megismerkedett Willaim Ash-sel, aki a mai Soho Theatre egyik vezetője volt, és sokat segített korai karrierjében.

Sue Townsend, Leicester,1985. (Fotó:Michael Putland/Getty Images)

Mire megjelent az első Adrian Mole könyv, az írónő és férje végre jó anyagi körülmények között éltek, és hétvégente állatkertbe jártak. A fiától elhangzott kérdés, miszerint „mi miért nem járunk hétvégente az állatkertbe, mint más családok?”, szerepel az Adrian Mole naplóban is. Ez egyébként az egyetlen szó szerinti mondat, amelyet egy gyereke mondott, és felhasználta a könyvben. „Azért tettem bele, mert ez volt a fordulópont.” Sue Townsend nem akart olyan szülő lenni, mint Andrian Mole szülei.
Szülőként egyébként is szerette bírálni magát. „Lehettem volna jobb anya. A gyerekeim mindig megnyugtatnak, hogy rendben volt minden. De amikor rohansz a vonat után, mert próbálják a darabodat, de közben tudod, hogy a gyereked rettenetesen köhög… Sokszor mondjuk, hogy menni fog: lehet négy gyerekünk, és írhatunk évente három darabot és egy könyvet, és ingázhatunk Leicester és London között. De valójában nem” – árulta el a már idézett interjúban.

Sérült testben ép lélek

De valamit biztosan jól csinált, hiszen Sean fia valószínűleg nem udvariasságból adta neki az egyik veséjét. A világ egyik legjobb humorú nője gyakorlatilag egész életében szenvedett. Adrian Mole-lal ellentétben ő nem hipochonder volt, hanem épp ellenkezőleg, amíg lehetett, ignorálta a betegségeit. Még huszonöt sem volt, amikor átesett a TBC-n és egy hasnyálmirigy-gyulladáson, harmincas éveiben volt egy szívrohama is. Saját bevallása szerint ő volt a világ legrosszabb cukorbetege, ennek következtében sajnos 2001-ben megvakult. Rá jellemző fordulat, hogy évtizedekkel korábban, az első Adrian Mole könyvben az első naplóbejegyzés az újévi fogadalmakról szól, amelyek közt az első az, hogy „mostantól átkísérem a vakokat az úttesten”.
2009-ben, miután két éven keresztül hiába várt donorra, a fia neki adta az egyik veséjét, és sikeres veseátültetésen esett át. Ekkor egyébként krónikus ízületi gyulladása miatt már tolószékben élt. Egész életében dolgozott, gyerekei segítségével folytatta a munkáit, ők írták le, amit diktált. Végül egy sokadik agyvérzésben halt meg az otthonában. Tíz unokája volt, közülük kilenc lány.
Sue Townsend briliánsan vitt végig élete során egy férfisorsot, de jó ismerője volt a női szenvedésnek is.

Magyar fordításban is megjelent regénye, A nő, aki egy évig ágyban maradt egy családanya segélykiáltásáról szól, aki úgy elfárad, hogy amikor ikrei egyetemre mennek, lefekszik, és egy évig nem kel fel. Kötelezővé kellene tenni mindenkinek, hogy az egész világ értse, mit jelent dolgozó anyának lenni.

A szívbemarkolóan szomorú, mégis oltári vicces könyv egyik legjobb része az, amikor leírja, mit jelentett számára a karácsony az elmúlt években. A több oldalas leírás egyszerűen tűpontos dokumentációja annak, hogy mit jelent a téli szünet egy családanyának.
Sue Townsend hihetetlenül empatikus és nagyon nagyszívű író volt. Élete alkonyán saját bevallása szerint beleszeretett Adrian Mole-be, akiről így nyilatkozott: „hibát követtem el, hogy a korai naplókban nem tettem őt valami vonzóvá. Nemrég viszont beleszerettem. Most már idősebb. Sok tanácsot kapott a nőktől az öltözködésére és a hajára vonatkozóan. A tragédiák is még vonzóbbá tették. Megtanulta, hogy igazából nagyon kevés dologra van szüksége. Úgy tekintek rá, mint egy fára, ami kivirágzott.”
Reméljük, a síron túl örökre egymásra találtak.

(Kiemelt kép: Sue Townsend az Edinburgh-i Könyvfesztiválon, 2001. Fotó: Colin McPherson / Sygma via Getty Images)