Első terhességem alatt, úgy a 16. héten kitört rajtam egy lázzal és sok folyadékvesztéssel járó vírus. Mivel feltételeztünk, hogy az én esetleges kiszáradásom valamilyen módon hat a magzatra is, és mivel hétvége volt, elmentünk az ügyeletre, bízva abban, hogy ott majd megmondják, milyen kezelés lehetséges az állapotomra való tekintettel. Amikor az ügyeletes orvos számára nyilvánvalóvá tettem, hogy kismama vagyok, szinte elsápadt és azt a meglepő választ kaptam, hogy „eszébe ne jusson bármit is bevenni, egyen rizskását, főtt répát és banánt”. Akkor azt gondoltam: ez a terhesség így hosszabb lehet, mint hittem. Vajon tényleg semmit nem lehet bevenni az ilyen hétköznapi betegségekre sem, mint a gyomorrontás, fejfájás, láz? Mikor veszélyesebb a kismama gyógyszeres kezelése, és mikor annak elmaradása a magzat egészségére nézve?
Ahogy kutakodni kezdtem a témában, egyre erősödött az a benyomásom, hogy a kérdés idehaza meglehetősen megoszthatja az orvos- és gyógyszerész társadalmat. Az orvosok egyik része ugyanis az „inkább semmit” elvet vallja, mások pedig úgy gondolják, hogy kevés az a gyógyszer, amelyik maradandó károsodást okoz, ezért ha a kismama jól-léte (ami értelem szerűen szorosan összefügg a magzat fejlődésével) szempontjából is indokolt a gyógyszeres kezelés, akkor bizonyos orvosságok biztonsággal alkalmazhatók. A megoldás valójában itt is a két véglet között húzódik, amikor a kockázatok és az előnyök mérlegelése után szakértőkkel hozzuk meg a jó döntést (vagy a kisebbik rosszat), ám ez a fajta együttműködés sem teljesen magától értetődő még idehaza.

Egy hatvan évvel ezelőtti gyógyszerbotrány árnyékában

A sok ellenérzést a kismamák gyógyszeres kezelésével kapcsolatban ma is egy régi gyógyszerbotrány és az információhiány okozza. Az óvatosságnak is megvan tehát a maga előzménye, a Contegran-botrány néven is elhíresült jelenség, aminek voltaképp a következménye lett a sokszor talán túlzásba vitt gyógyszertilalom. Ez az eset a ’60-as években sokkoló következménnyel ébresztette rá a kismamákat és az orvosokat arra, hogy milyen káros következményei lehetnek az ellenőrizetlenül szedett gyógyszereknek: a Contegran nevű készítményt terhesség alatt szedő nők gyermekei nagyon sok esetben végtag(ok) nélkül születtek. Csavar a történetben, hogy ezt a készítményt Európa-szerte, főként Németországban éppen a terhesség első trimeszterében jelentkező émelygés és rosszullét ellen írták fel, a benne található thalidomid hatóanyag okozott olyan mértékű magzatkárosodást, hogy gyerekek ezrei végtag nélkül születtek meg ebben az időszakban. Őket Contergan-generációként tartják számon Németországban.

Contergan gyerekek 1960 körül. (Fotó: Wolfgang Hub/Getty Images)

A 2015-ben elhunyt világhírű kutatóorvos, Czeizel Endre, a „másik oldal” úttörőjeként is erre az esetre szeretett hivatkozni – hiszen az eset akkora port kavart, hogy nagymértékben meghatározta a hozzáállást a terhesség alatt szedhető gyógyszerekkel kapcsolatban hosszú évtizedeken keresztül. Ennek azonban az lett a – Czeizel által is gyakran hangoztatott következménye – hogy rengeteg magzat éppen a kismama kezeletlen betegsége miatt lehetett veszélyben. Czeizel a 8300 forgalomban lévő gyógyszerből 41 olyat ismertetett, amelyek kifejezetten ellenjavalltak terhesség, illetve szoptatás alatt. Remélte, hogy ez az ismeret oldhatja a gyógyszeres kezeléssel kapcsolatos aggodalmakat.

Hasznos gyűjtőoldalak vs. információhiány

Másik személyes példám azt támaszthatja alá, hogy ez nem teljesen valósult meg. Szintén az első terhességem alatt, de már a 36. hétben akut epegörccsel, karácsony előtt néhány nappal befektettek a nőgyógyászatra annak ellenére, hogy a belgyógyászaton az orvosok megállapították: epekímélő diéta tartása mellett nyugodtan hazamehetnék. Az, hogy ennek ellenére null diétára fogtak, majd több napon át benn tartottak a nőgyógyászaton a veszélyeztetett terhesek, vetélések és más horror történetek között, nem tudom, mennyiben támogatta a terhességemet.

Bizonyára ez is egy – bizonyos szempontból érthető – „biztonság kedvéért” akció volt, amelynek indokoltságáról – ahogyan a benn tartózkodásom hosszának indokoltságáról – nem vagyok száz százalékig meggyőződve.
Gorácz Orsolya gyógyszerész és laktációs tanácsadó szerint annak, hogy itthon a mai napig az „inkább semmit” és „jobb a biztonság” elv érvényesül a kismamák és a szoptató anyukák gyógyszeres kezelését illetően, ma már nem a Contegran-botrány, inkább az információ- és ismerethiány az oka. A szakember ugyanis tanulmányai és munkája során úgy tapasztalta:

sem a várandósság, sem a szoptatás összefüggésében nem megfelelően képzettek a gyógyszerészek, ahogyan az orvostudományi karon sem kifejezetten korszerű az erre vonatkozó oktatás.

Pedig – amint azt Gorácz Orsolyától megtudom – vannak olyan külföldi oldalak és adatbázisok, amelyek segítségével szoptatás és terhesség alatt az orvostudomány mai álláspontja szerint szedhető vagy ellenjavallt hatóanyagokra és összetevőkre rá lehet keresni. Az egyik ilyen oldal az embryotox.de, ahol hatóanyagot a keresőbe beírva színkódok szerint rendeződnek a találatok – ezek mutatják a hatóanyag veszélyességi fokát a magzatra nézve. Szoptatás alatt pedig az e-lactancia.org nevű oldal használható hasonló keresésre. Angolul olvasók számára a Drugs during pregnancy and lactation című kötetet is ajánlja megkérdezett szakértőnk.

Gorácz Orsolya szerint ezek az oldalak akkor működnek igazán jól, ha a kismama és az orvos közösen nézik meg az adott hatóanyagot az említett oldalak valamelyikén, mérlegelik az előnyöket és a kockázatokat  és ezek ismeretében, azokat közösen átbeszélve döntenek. Annak ellenére, hogy ma már a legtöbb információ hozzáférhető az interneten, tehát a kismamák sokkal tájékozottabbak, mint akár tíz évvel ezelőtt is (hiszen a magyar nyelvű betegtájékoztatók is elérhetőek az interneten, a külföldiek is használhatóak a Google fordító segítségével is akár), a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a típusú együttműködés azonban sok helyen még várat magára.

Az óvatosság sem alaptalan: ezek a tiltólistás készítmények

Sok tehát a félreértés és az aggodalom, ám az óvatosság sem teljesen alaptalan, hiszen sok olyan gyógyszert forgalmaznak, amelyekkel kapcsolatban nincsen semmilyen tapasztalat a várandósággal összefüggésben, ezért magzatkárosító hatásuk sem ismert, vagy csak állatkísérletek alapján lehet arról tudomás. Gorácz Orsolya szerint ezen gyógyszerkészítmények esetében is megtörténik előbb-utóbb, hogy alkalmazni kell őket, mert például az emberi élet megmentése a tét, ezek hatásáról a magzatra nézve így szereznek információt.

Vannak azonban olyan gyógyszerkészítmények, amelyek magzatkárosító hatása jól ismert:

ezek az epilepszia és egyéb pszichés betegségre szedett orvosságok, de van olyan pattanás kezelésére használt gyógyszer is, ami kifejezetten ellenjavallt fogamzókorú nők számára. Ilyen az A-vitamin is és a gyógynövénykészítmények közül is jó néhány. Ezeket a tiltólistás gyógyszereket sorolja fel Czeizel Endre is Medicinák (gyógyszerek és védőszerek) várandósság alatti alkalmazásának haszna és veszélye című könyvében.
Gorácz Orsolya szerint azonban nem a tilos, inkább a megengedhető gyógyszerekkel kapcsolatos információhiány az oka a nagy óvatosságnak. „Leggyakrabban azt tapasztalom, hogy az orvos részéről elutasítással találkoznak az érintettek: hogy nem lehet szedni semmit, azért, mert várandós, vagy azért, mert szoptat. Sokszor a legalapvetőbb fájdalomcsillapító hatású gyógyszerkészítmények alkalmazásával sincsenek tisztában. Tehát azt látom, hogy a fejekben elég nagy a hiány ebben a tekintetben. Pedig bármilyen akut vagy krónikus betegségről is legyen szó, nincs olyan hatóanyagcsoport, amiből ne lenne legalább egy olyan hatóanyag, ami nagyon alacsony kockázatú a szoptató kismamára nézve, és ugyanezt a várandósággal kapcsolatban is meg lehet találni.

Ha valaki jó helyen tájékozódik, biztosan talál olyat, ami biztonsággal alkalmazható.”

Mit (t)ehet egy fejfájós kismama?

Bizonyára ismertebbek a Contergan-botrányhoz hasonló extrém esetek, ám az egyszeri kismamát vélhetően inkább az foglalkoztatja, hogy bevehet-e fájdalomcsillapítót ha fáj a feje vagy, hogy mi történik, ha belázasodik? Egy általunk megkérdezett nőgyógyász szerint például nem mindegy, hogy mi okozza a fejfájást: ha a várandóssággal járó testi feszültség, akkor tornával, meditációval, megfelelő folyadékbevitellel is oldható vagy körültekintően alkalmazott gyógynövénykészítményekkel. (Ezekkel kapcsolatban is fontos hangsúlyozni, hogy mindig kérjük szakértő – orvos vagy gyógyszerész – véleményét).

Megint más kérdés, hogy egyszeri fájdalomcsillapításról van-e szó vagy rendszeresen kellene szedni?

Láz esetén mindig konzultálni kell a kezelőorvossal, de az ibuprofen tartalmú készítmények a terhesség első két trimeszterében lázcsillapításra alkalmazhatók.

Az utolsó trimeszterben ezek nem javasoltak, mert vérbőséget okozhatnak. Nyugodtan szedhetőek a penicillintartalmú antibiotikumok, mivel ezek felépítése annyira különbözik az emberi test sejtfelépítésétől, hogy nem megy át a méhlepényen. Ez ugyanis a legfontosabb kitétel és kérdés a várandóság alatt alkalmazható gyógyszerek esetében: ami keresztül tud jutni a méhlepényen, azzal körültekintőbben kell eljárni. A szoptatás alatt szedhető készítményekkel kapcsolatban már egy kicsivel nagyobb a szabadság, hiszen itt az anyatejben kimutatható az összetevő és ez alapján következtetni lehet arra, hogy milyen mértékig hat a szoptatott babára.

Ezek emiatt könnyebben és jobban is kutatott készítmények.
Mindent összevetve tehát érdemes megtalálni olyan praktikákat, amelyek gyógyszeres kezelés nélkül is segíthetnek, illetve a külsőleg alkalmazható kezelést (izomlazító krémek, kenőcsök formájában). Ám az általunk megkeresett szakember szerint sem ördögtől való, ami kismamának várandóságon kívül is eszébe jutna: a széntabletta hasmenésre vagy a fájdalomcsillapító fejfájásra. Ha azonban komolyabb gyógyszeres (akár gyógynövényes) kezelésen gondolkozunk, mindenképpen kérjük ki hozzáértő gyógyszerész vagy kezelőorvos véleményét.

(Kiemelt kép: nőklapja.hu)