Szeretett otthon mezítláb, pizsamában lenni: ma lenne 84 éves Hofi Géza

„Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.” „Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak” – hosszan sorolhatnánk a legviccesebb mondatait, megszólalásait a magyar kabaré történetének egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett alakjának, Hofi Gézának. Ma lenne 84 éves.

Mi történt? 

84 évvel ezelőtt született az egyik legnagyobb humoristánk, Hofi Géza, aki nem félt rendszerkritikus lenni.

Tovább olvasnál? Ez lesz még a cikkben:

Érdekességek, amiket nem biztos, hogy tudtál a 65 évesen elhunyt Hofi Gézáról.

Soha nem vették fel a Színművészetire

Minden idők egyik legkedveltebb magyar nevettetője, a Kossuth- és kétszeres Jászai-díjas színművész-humorista, a Halhatatlanok Társaságának örökös tagja, érdemes és kiváló művész 1936. július 2-án született Hoffman Géza néven. A magyar kabaréműfaj kiemelkedő népszerűségű mestere lett, aki önálló produkcióival egyéni stílust teremtett. A biográfiája szerint kitűnő zenei hallását édesanyjának, Szabó Magdolnának köszönheti, aki a Budapesti Konzervgyár Sterillé üzemében volt művezető. A kivételes humorát édesapjához, Hoffmann Lajoshoz kötik, aki a Budapesti Dohánybeváltó üzem csoportvezetőjeként dolgozott. Volt egy fiatalabb testvére is, Hoffmann Katalin, aki matematika-fizika szakos középiskolai tanár lett.

Gimnáziumi éveinek nyári szüneteit a kőbányai téglagyárban töltötte, és ott bekapcsolódott egy színjátszó csoport munkájába, később amatőr előadásokban szerepelt (Jászai Mari leszármazottja, Jászai András foglalkozott vele).
Háromszor felvételizett a Színművészetire, egyszer sem sikerült, így végül beiratkozott Rózsahegyi Kálmán Színiiskolájába, mellette pedig saját festésű porcelánokat készített. A Fészek Klubban kereste meg Szendrő Józsefet, aki elhívta a debreceni Csokonai Színházhoz, ott kapta a Hofi nevet. Mellékszerepeket, beugrószerepeket kapott, és egyre inkább felfedezi magának a paródiát. 1963-tól az Országos Rendező Iroda (ORI) műsoraival járja az országot, majd négy év múlva a Halló, itt Balaton című siófoki műsorban lép fel Koós Jánossal, és itt figyel fel rá Marton Frigyes, aki a rádióba hívja és a szilveszteri műsorban végleg leteszi névjegyét a Táncdalfesztivál paródiájával.

Egy évvel később Komlós János által vezetett Mikroszkóp Színpadhoz szerződött, amelynek 1982-ig volt tagja. 1983-tól a Madách Kamara Színház társulatában folytatta pályáját, és ott mutatta be Hofélia című önálló estjét, amely több százszor került műsorra. Az Élelem bére című műsorát, amelyet 1987 óta adott elő, még ennél is többször láthatta a közönség. Mindkét produkciónak írója és szerkesztője is volt. Első nagylemeze 1971-ben jelent meg, amelyet később több aranylemez követett. 

Humorával nem félt szembesíteni, kemény politikai humor volt az övé, nem véletlen, hogy a szocialista időkben jelentések készültek róla. Ettől függetlenül Kádár János megtűrte, sőt, személyesen is megnézte az előadását. 

Sőt, állítólag évi egyszeri kormányvacsorára is rendre meghívták fellépni. A vezérkari főnökkel kellett egyeztetnie, mit mondhat és mit nem. Czinege Lajos honvédelmi miniszterről Hofi azt kérdezte, érti-e a viccet? Érti, de nem felejt – kapta a választ.

Védte a privát szféráját, és voltak bőven rigolyái 

Dr. Ambrus Péter, Az igazi Hofi című könyvében sok érdekességet ír a művészről. Többek között azt is, hogy magánéletét megtartotta magának: 1959-ben vette feleségül Vnoucek Margitot, akivel 36 évig élt együtt.  Anyósával, akit csak Mamának hívott együtt éltek: laktak az Akácfa, majd a Hársfa utcában, és az Anker közben. Élete utolsó éveiben második feleségével, Kövér Ildikóval élt együtt. A közeli barátai szerint Hofi szeretett élni, de a nyilvánosságot kerülte, még boltba sem járt vásárolni, még szilveszterkor sem ment sehova. Szeretett otthon lenni, pizsamában, vagy atlétatrikóban, mezítláb. Állítólag otthona egyik szobájába csak ő és a felesége léphetett be, Hofi érzékeny volt arra, hogy a velük élő anyósa se takarítson ott.

 „A Merci még a fának is másképpen megy!”

– mondogatta a kedvenc autójáról. Az első ilyen kocsiját az egyik minisztérium leselejtezett autójaként vehette meg, 

Hofi mondta:

A fociban a lényeg, hogy amikor megkapod a labdát, baromi gyorsan olyannak kell passzolni, akinek a meze ugyanolyan színű, mint a tied! Ja, és futni kell. A vízilabdában ezt már megoldották, aki nem úszik, megfullad.
Te képzeld, a feleségem krumplipürét akart csinálni a rántott húshoz, de amikor kiment a kamrába krumpliért, összeesett, és meghalt. – S’te, mit csináltál? – Há’ rizst.
Ez az új magyar üdítőital lett ez a – nem a Pepsi, dehogy –, a Deit. De itt meg köll innom, ha akarom, ha nem!
Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.
Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak.
A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.

Ambrus Péter könyvében azt is olvashatjuk, hogy rengeteg ajándékot, édességet kapott a rajongóitól. Ilyenkor Hofi megjegyezte: régen Hoffmann Géza gyakran volt éhes, de senki nem hívta meg ebédelni. Hofi Gézát sokan hívják ebédelni, csak már nem éhes… Itt olvasható az a sztori is, amikor az egyik műsorához rabruha kellett, s azt mondták, személyesen menjen be érte a Markóba. Néhány fogvatartottat éppen arra kísértek, meglátták, s elkezdtek röhögni, azt hitték, Hofit is letartóztatták. Hofi imádta a vadászatot, több mint ezer nagyvadat ejtett el, még hét szemműtétje után is vadászott, sőt, emiatt átalakították a vadászfegyverét úgy, hogy a puskát a beteg jobb szeméhez emelte, a fegyver távcsövébe mégis a bal szemével nézhetett.
Sok időt töltött visegrádi nyaralójában, annak kertjébe temette kedvenc kutyáját, a tigris boxer Astort. Az ebhez annyira ragaszkodott, hogy utána nem is kellett neki másik. „A királyok üdvözlik a királyokat!” Szerette a pezsgőt, még a gyógyszereit is azzal vette be. Imádta a kitüntetéseit, 2002. április 9-én este, a szekrényében szépen elrendezgette a díjait. Másnap hajnalban, hatvanöt évesen, álmában halt meg.

(Kiemelt kép:Hofi Géza a Madách Kamaraszínházban április 6-án az Élelem bére c. műsorának 300. előadásán. MTI Fotó: Ilovszy Béla)

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!