Enikő tanítónőként dolgozik, ezért elég jól ismeri a gyerekeket, mentálhigiénés végzettséget is szerzett, emiatt az átlagnál érzékenyebb a gyereknevelés lelki összefüggéseire. Amikor találkozunk, elég lehangolt, fiának, Vincének ugyanis épp nincs munkája, mert összeverekedett az egyik kollégájával. A napjai hullámhegyek és -völgyek között telnek kiszámíthatatlan változékonyságban, hol bizakodik, hogy minden rendbe jön majd, hol pedig sötét gondolatai támadnak, és teljesen kétségbeesik. A fia már önálló életet él, akkor látogat haza, ha valami baj van, ő ilyenkor teljes készenlétben áll, azt mondja, úgy viselkedik, mint egy vadászeb, mert soha nem tudja, mi tesz Vince a következő pillanatban.
– Csecsemőként fogadtuk örökbe – meséli Enikő –, és már kicsinek is többemberes baba volt, nyugtalan, mozgékony, épp ellentéte a nővérének, akit szintén örökbe fogadtunk, mert sajnos nem lehetett saját gyermekünk.
Vince az a fajta kisfiú volt, aki soha nem félt semmitől, ment, amíg be nem ütötte a fejét, hiába magyaráztam, hogy veszélyes, nem tanult csak a saját kárán. Amit elhatározott, attól nem lehetett sehogy sem eltántorítani. Kevéssé érdekelték az intellektuális dolgok, gyakran még az esti meséken is elaludt, mindig az emberek, a kapcsolatok vonzották. Nagyon talpraesett kisfiú lett belőle, aki bátran odament bárkihez, és meggyőzte az illetőt a saját igazáról. Hihetetlen empátiás készséggel mérte fel, hogy az emberek éppen milyen hangulatban vannak, akár csak annyiból, hogy elment mellette valaki. Valószínűleg nagyon jó szociális munkás lenne belőle, ha el tudna jutni idáig, sokszor gondolok rá, hogy akár ez is megtörténhetne egyszer…

Az első pattanással

Csakhogy Vince egyelőre a közelében sem jár ennek, alkalmi munkákat vállal, és szenved a saját dühkitörései miatt, amelyeket alig tud kontrollálni. Az, hogy valamiféle pszichés vagy idegrendszeri zavara van, elég korán, már óvodás korában kiderült, ötévesen figyelemzavarral diagnosztizálták. Enikő rendszeresen járt vele a nevelési tanácsadóba, pszichológushoz, és azt hitte, a sok játék, a dzsúdó, a sport, majd segítenek. De Enikőnek már ekkoriban tudatosítania kellett magában, hogy Vincéből soha sem lesz jó tanuló a nővérével ellentétben, erről örökre le kell mondania.